Ár 2999 Ft.Részletek itt
Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...
1981. március 7-8., a tavasz első teljes hétvégéje.
Szocialista brigád, nőnap, lassan készülődünk a Forradalmi Ifjúsági Napokra
Az, hogy valakit katolikus diakónussá szentelnek, aligha szokott hír lenni. Philip Mulryne esete is csak az előélete miatt vált azzá.
Philip Mulryne az észak-ír válogatottban (fotó: prideofanglia.com)
Christian Dissinger lemondta a válogatottságot, csakúgy, mint Hendrik Pekeler. Összességében nem szokatlanok az ilyen hírek egy-egy olimpia után. Sok kézilabdázó alakítja úgy a pályafutását, hogy még egy utolsó olimpiára szeretne kijutni, aztán utána abbahagyja, de legalábbis eggyel alacsonyabb fokozatba kapcsol, és a válogatott szereplést már nem vállalja.
Amikor a Haladás elleni bajnokikra sétáltam, fel sem tűnt. Nem csoda, hiszen gyakorlatilag a stadion közvetlen szomszédságában állt a sátor, amit a szervezők az Északi Kanyar 25 éves szülinapi bulijára húztak fel. Ott fortyogott a bográcsban a gulyás, és mindenféle földi jót lehetett baráti áron vásárolni. Ezért akkor még a győzelem és a jeles alkalom felett érzett öröm elfeledtette a gondokat.
Pedig hónapok, sőt, évek óta kesergünk az áldatlan állapotokon. Egészen egyszerűen nincs kocsma a Bozsik Stadion közvetlen közelében, de még a tágabb értelemben vett vonzáskörzetben is sorra került lakat a kocsmák ajtajára.
Ez pedig nagy érvágás a szurkolónak, aki a dal szerint is "a torkát sörrel mossa". Most nem pusztán egy alkoholista kesergéseit szeretném képernyőre vetni. Egyfelől elszomorít, hogy a "régi szép időkből" tényleg alig maradt valami a Bozsik környékén, és most ennek megfelelően elég nehéz a környéken kinevezni egy italárusító helyiséget klasszikus törzskocsmának. Jó időben még csak-csak elácsorog és beszélget az ember a szabadban, bár a WC hiánya jelentősen csökkenti a kulturált szórakozás esélyét. Ilyenkor, a hidegben pedig egyenesen létszükséglet egy meleg terem, ahol a cimborákkal koccintani lehet egy Lanzafame gólra.
Vagy mondjuk, a meccs után kényelmesen eltölthettem volna negyven percet a szakadó hideg esőben a vonatra várva. Nos, akkor nosztalgiázzunk egy kicsit! Sic transit gloria mundi.
Ezen a térképen hat pötty jelzi a mára már bezárt kocsmákat, vagy talponállókat, és később megemlítünk még két további helyet is.
Külsős szerkesztőtársunk gondolt egy merészet és Kínáig utazott, hogy világot lásson és kiengedje a gőzt. Mivel P. imádja a labdarúgást, az utazást úgy időzítette, hogy ne csak az édes-savanyú mártásba kóstoljon bele, hanem a helyi futball-élvezetekbe is. Látogatását olyan jól sikerült időzítenie, hogy egyből egy bajnokavatóra válthatott jegyet. Illetve... nos, a jegyváltással akadtak kis gondjai. No de menjünk szépen sorjában!
Utazzunk a hatalmas Kínába, ahol döbbenetes számú ember él, magyarországnyi népességű városokban, és óriási energiákat mozgósítanak a labdarúgásuk fejlesztésére. Vajon a gazdaság és az akadémiák mellett az ultra-mozgalom is fejlődik a Gyöngy-folyó mentén? Mindenre választ adunk!
Kantoni, avagy guanzhoui városkép
Németország nagyvárosai közül Stuttgartban a legrosszabb a levegő minősége. Ez alapvetően két tényezőre vezethető vissza. Az egyik földrajzi, és nem sokat lehet rajta változtatni: Stuttgart egy völgyben fekszik, három oldalról hegyek övezik, gyakori, hogy napokig meg se mozdul a levegő. A másik egy fokkal összetettebb: az összes német nagyváros közül Stuttgartban van a legtöbb közúti torlódás, ami pedig közismerten sokat ront a levegő minőségén.
A Válogatott blog kétfős delegációjaként szombaton félnapos programként egy meccs,-és stadionnéző túrát csináltunk. Először Óbudára látogattunk, ahol is az NB III Nyugati csoportjában a III.kerületi TVE-FC Tatabánya mérkőzést tekintettük meg, majd az Elektromos Népfürdő utcai stadionját jártuk körbe, végül a Vasas Videoton elleni stadionbúcsúztatója zárta a kirándulást. Képes élménybeszámolónk következik.
2016. október 23-a egy finnországi, svéd többségű, szigeti kisváros, Mariehamn számára is nevezetes ünnep. Vasárnap ugyanis az IFK Mariehamn együttese fennállása során először megnyerte a finn bajnokságot, a Veikkausliigát! A nemzetközi média a finn Leicesterként említi sikerüket.
Európa tíz leghíresebb helyi összecsapása között tartják számon az évenként kétszer sorra kerülő Sampdoria – Genoa derbi-t. A szombati esti meccs a 95. volt a sorban és az összesítés Sampdoria fölényt mutat, 36 alkalommal győzték le a gyűlölt krikettezőket, huszonnégy alkalommal vesztesen hagyták el a pályát míg harminc ötször megosztoztak a pontokon.
Csodálatos koreográfiák, telt ház ez a Derby della Lanterna (Forrás: deviatart.net)
Folytatódik elképesztően izgalmas mennyei bajnokságunk. Idén nagyon úgy tűnik, hogy óriási izgalmak lesznek mind a bajnoki címért, mind a kiesés elkerüléséért. Az apróbb baj csak az, hogy mindez már nem nagyon érdekel senkit. Kicsit meg vagyunk zavarodva, hogy most hanyadik forduló van, de ez az nso hibája.
