Válogatott okosságok

 1981. március 7-8., a tavasz első teljes hétvégéje.

Szocialista brigád, nőnap, lassan készülődünk a Forradalmi Ifjúsági Napokra

Az, hogy valakit katolikus diakónussá szentelnek, aligha szokott hír lenni. Philip Mulryne esete is csak az előélete miatt vált azzá.

Philip Mulryne az észak-ír válogatottban (fotó: prideofanglia.com)

Christian Dissinger lemondta a válogatottságot, csakúgy, mint Hendrik Pekeler. Összességében nem szokatlanok az ilyen hírek egy-egy olimpia után. Sok kézilabdázó alakítja úgy a pályafutását, hogy még egy utolsó olimpiára szeretne kijutni, aztán utána abbahagyja, de legalábbis eggyel alacsonyabb fokozatba kapcsol, és a válogatott szereplést már nem vállalja. 

Amikor a Haladás elleni bajnokikra sétáltam, fel sem tűnt. Nem csoda, hiszen gyakorlatilag a stadion közvetlen szomszédságában állt a sátor, amit a szervezők az Északi Kanyar 25 éves szülinapi bulijára húztak fel. Ott fortyogott a bográcsban a gulyás, és mindenféle földi jót lehetett baráti áron vásárolni. Ezért akkor még a győzelem és a jeles alkalom felett érzett öröm elfeledtette a gondokat.

Pedig hónapok, sőt, évek óta kesergünk az áldatlan állapotokon. Egészen egyszerűen nincs kocsma a Bozsik Stadion közvetlen közelében, de még a tágabb értelemben vett vonzáskörzetben is sorra került lakat a kocsmák ajtajára.

Ez pedig nagy érvágás a szurkolónak, aki a dal szerint is "a torkát sörrel mossa". Most nem pusztán egy alkoholista kesergéseit szeretném képernyőre vetni. Egyfelől elszomorít, hogy a "régi szép időkből" tényleg alig maradt valami a Bozsik környékén, és most ennek megfelelően elég nehéz a környéken kinevezni egy italárusító helyiséget klasszikus törzskocsmának. Jó időben még csak-csak elácsorog és beszélget az ember a szabadban, bár a WC hiánya jelentősen csökkenti a kulturált szórakozás esélyét. Ilyenkor, a hidegben pedig egyenesen létszükséglet egy meleg terem, ahol a cimborákkal koccintani lehet egy Lanzafame gólra. 

Vagy mondjuk, a meccs után kényelmesen eltölthettem volna negyven percet a szakadó hideg esőben a vonatra várva. Nos, akkor nosztalgiázzunk egy kicsit! Sic transit gloria mundi.

Ezen a térképen hat pötty jelzi a mára már bezárt kocsmákat, vagy talponállókat, és később megemlítünk még két további helyet is.

Külsős szerkesztőtársunk gondolt egy merészet és Kínáig utazott, hogy világot lásson és kiengedje a gőzt. Mivel P. imádja a labdarúgást, az utazást úgy időzítette, hogy ne csak az édes-savanyú mártásba kóstoljon bele, hanem a helyi futball-élvezetekbe is. Látogatását olyan jól sikerült időzítenie, hogy egyből egy bajnokavatóra válthatott jegyet. Illetve... nos, a jegyváltással akadtak kis gondjai. No de menjünk szépen sorjában! 

Utazzunk a hatalmas Kínába, ahol döbbenetes számú ember él, magyarországnyi népességű városokban, és óriási energiákat mozgósítanak a labdarúgásuk fejlesztésére. Vajon a gazdaság és az akadémiák mellett az ultra-mozgalom is fejlődik a Gyöngy-folyó mentén? Mindenre választ adunk!

Kantoni, avagy guanzhoui városkép

Németország nagyvárosai közül Stuttgartban a legrosszabb a levegő minősége. Ez alapvetően két tényezőre vezethető vissza. Az egyik földrajzi, és nem sokat lehet rajta változtatni: Stuttgart egy völgyben fekszik, három oldalról hegyek övezik, gyakori, hogy napokig meg se mozdul a levegő. A másik egy fokkal összetettebb: az összes német nagyváros közül Stuttgartban van a legtöbb közúti torlódás, ami pedig közismerten sokat ront a levegő minőségén. 

A Válogatott blog kétfős delegációjaként szombaton félnapos programként egy meccs,-és stadionnéző túrát csináltunk. Először Óbudára látogattunk, ahol is az NB III Nyugati csoportjában a III.kerületi TVE-FC Tatabánya mérkőzést tekintettük meg, majd az Elektromos Népfürdő utcai stadionját jártuk körbe, végül a Vasas Videoton elleni stadionbúcsúztatója zárta a kirándulást. Képes élménybeszámolónk következik.

2016. október 23-a egy finnországi, svéd többségű, szigeti kisváros, Mariehamn számára is nevezetes ünnep. Vasárnap ugyanis az IFK Mariehamn együttese fennállása során először megnyerte a finn bajnokságot, a Veikkausliigát! A nemzetközi média a finn Leicesterként említi sikerüket.

Európa tíz leghíresebb helyi összecsapása között tartják számon az évenként kétszer sorra kerülő Sampdoria – Genoa derbi-t. A szombati esti meccs a 95. volt a sorban és az összesítés Sampdoria fölényt mutat, 36 alkalommal győzték le a gyűlölt krikettezőket, huszonnégy alkalommal vesztesen hagyták el a pályát míg harminc ötször megosztoztak a pontokon.

 Csodálatos koreográfiák, telt ház ez a Derby della Lanterna (Forrás: deviatart.net)

Folytatódik elképesztően izgalmas mennyei bajnokságunk. Idén nagyon úgy tűnik, hogy óriási izgalmak lesznek mind a bajnoki címért, mind a kiesés elkerüléséért. Az apróbb baj csak az, hogy mindez már nem nagyon érdekel senkit. Kicsit meg vagyunk zavarodva, hogy most hanyadik forduló van, de ez az nso hibája.

Az elmúlt években sokszor hallhattuk, hogy a szurkolók tartják vissza a családokat, „békés polgárokat” a magyar bajnoki mérkőzések látogatásától. Sorozatunkban korabeli tudósításokra támaszkodva mutatjuk be, hogy az erőszak a kezdetektől fogva része volt a magyar futball mindennapjainak. Az embereket ez mégsem tartotta távol a stadionoktól, hisz még igazi futballt láthattak...