Válogatott okosságok

Az akadémiák nagy családjának tagjai értelemszerűen azt hangoztatják, hogy az akadémia jó dolog.  A leginkább érdekeltek ehhez gyakran még azt is hozzáteszik, hogy ezt a rendszert leginkább csak azoknak van joga kritizálni, akik már bizonyítottak ezen a területen.

Az első felvetéssel alapvetően egyetértek, a másodikkal kapcsolatosan azonban van némi fenntartásom. Abban ugyanis nem vagyok teljesen biztos, hogyha nem ízlik egy étel, akkor azt csak kizárólag akkor kritizálhatom, ha mesterszakács vagyok. Valamint azt sem hinném, hogy egy rettenetesen csúnya nőről is csak akkor alkothatok véleményt, ha én egyébként leginkább egy görög szoborra hasonlítok.

A házigazda Dél-Afrika Zöld-foki Köztársaság elleni nyitómeccsével megkezdődött a 29. Afrikai Nemzetek Kupája. Egy olyan labdarúgó világverseny, amelyet a legritkább esetben vagyok képes nézni, pedig annak idején igen ígéretes fejlődést jövendöltünk a fekete földrész csapatainak. Valahogy akkor még az ANK is nézhetőbb volt. A múlt heti események után nem mernék semmilyen kijelentést leírni, amire esetleg a rasszizmus árnyéka vetülhet, így csak ezt szeretném leszögezni: a kontinens labdarúgásának a fejlődése érezhetően megtorpant és ez leginkább az ANK-n mérhető le. Azt hittem, hogy a 2012-es Gabonban és Egyenlítői-Guineában megrendezett ANK volt a mélypont, de a mostani nyitómeccs alapján még mindig lehet lentebb.

A kézilabda-világbajnokság csoportkörének zárómérkőzésén válogatottunk Algéria csapatával csap össze. Az már korábban eldőlt, hogy csapatunk a csoportban a harmadik vagy a negyedik helyezést éri el, azaz biztosan továbbjutunk. Amint már korábban utaltunk rá, ill. Rich.mond kolléga is számolgatta, számunkra túl nagy különbség a harmadik és a negyedik hely között nincsen (továbbvitt pontok a mostani lebonyolítási rendszerben nincsenek), sőt, ha két lépésnyit tekintünk előre, úgy tűnik, talán még jobb is lenne a negyedik hely. 

Ma már tényleg azt hittem, mindent megcsócsáltunk a zártkapuval kapcsolatban, de úgy tűnik, valaki talált egy újabb nézőpontot.

A felvetés érdekes és megfontolásra méltó, ámde van benne egy fontos, bár a végkövetkeztetést még inkább alátámasztó tévedés. A FIFA szabályzatában ez áll:

This code applies to every match and competition organised by FIFA. Beyond this scope, it also applies if a match official is harmed and, more generally, if the statutory objectives of FIFA are breached, especially with regard to forgery, corruption and doping. It also applies to any breach of FIFA regulations that does not fall under the jurisdiction of any other body.

A szerző azonban tévesen fordította le a kiemelt passzust, hiszen annak semmi köze nincs a meccs hivatalos státuszához; a "match official" kifejezés ugyanis szimplán annyit jelent, hogy játékvezető. Vagyis a kiemelt rész helyes fordítása így hangzik:

...akkor is érvényes, ha egy játékvezetőt bántalmazás ér...

Ilyesmi pedig nyilvánvalóan nem történt, tehát a cikk konklúziója szilárd lábakon állni látszik: a FIFA-nak alighanem nem volt joga fegyelmi eljárást indítania.

A FIFA talányos logikával elkészített rangsorában Magyarország az előkelő 32. helyet foglalja el. Maga hátunkat nézik. A törökök sincsenek messze -ők a negyvenedikek. Érdekesség Kolumbia ötödik (!!!) helye, ahogy Ecuador 12. pozícióját sem tudom mire vélni.Brazília csak a 18. Bhután, San Marino és A Turks and Caicos-szigetek zárják a sort. Ám van itt még érdekesség! Olvasson tovább!

Örök igazság, hogy valahol mélyen minden klubvezetőben ott bújkál egy miniatűr Matyi Dezső. A Southampton vezérkarából épp ma bújt elő, amikor bejelentették, hogy érdemei elismerése mellett megválnak az edzőjüktől, Nigel Adkinstől.

Miközben a cikk rövid címét írtam nevettem, hiszen annyira komikusan hangzik. Aki járt mostanában a Puskásban, de aki nem az is tudja, a stadion szörnyű állapotban van. Teljesen méltatlan lenne a világ talán leglátványosabb, legnagyobb körítéssel rendezett sporteseményét a Puskásban tartani. Körülbelül annyira, mintha az Oscar gálát a pusztaszabolcsi művelődési házban rendeznék meg.

Akkor most képzeljük el ezt a mostani Puskásban és sírjunk!

Mégis, a hír nem teljesen kacsa. Egyrészt tudjuk, hogy voltak már NFL meccsek Európában például az új Wembleyben. Ami mondjuk egy kicsit jobb mint a mostani Puskás. Másrészt, és ez adja a hír aktualitását, az ESPN oldal szavazást indított, hogy hol legyen az NFL döntője és nem is állunk olyan nagyon rosszul. Engem már az is meglep, hogy csak 9 országot adnak meg konkrétan mint választási lehetőség és köztük van Hungary is. Szavazz te is, ha úgy gondolod jó lenne ide kattinva!

Természetesen semmi esélyünk arra, hogy valóban nálunk legyen, főleg ilyen botrányos, egyenesen életveszályes Puskás stadionnal. Azonban ha egyszer végre az évtizedes ígérgetések után lesz egy új, modern stadionunk akkor miért is ne lehetne? Te kimennél? Az biztos, hogy jobb hírverés lenne az országnak még talán a Forma-1 futamoknál is!.

Én vagyok az ismét, mivel a Magyar Labdarúgás Fórumán elhangzott „Új szemléletű játékvezetés” című szeánszról még adós vagyok a beszámolóval.

A kólás teremben ezúttal is Petur András moderált, aki az egybegyűlteken végignézve megállapította, hogy ez már-már egy belterjes eszmecsere lesz, mivel az érdeklődök nagy része a Szakmából kerül ki. És tényleg, az első sorokban ott ült a magyar játékvezetés színe-java Andó-Szabótól Vad II-ig, Négyszeres Sándorról már nem is beszélve. A női vonal illusztris képviselői is szépen felöltözve, ezúttal fütyülő nélkül a szájukban figyelték az előadókat.

Arra van München

Véget ért hát a 8 hónapja tartó össznépi találgatás. Vezetô hírügynökségek röpítették a hírt: Guardiola a Bayernné! Tavaly április vége óta – amikor nyilvánvalóvá tette Guardiola hogy nem marad Barcelonában -, találgatott mindenki, vajon hol folytatja. Felemerült szinte az összes nagycsapat neve Angliától Olaszországon át még az argentin és a brazil válogatott kispadja is. Sokan a Guradiola-Messi nyerô párosban látták a 2014-es világbajnokot. Sokan Sir Alex utódját látták benne. Szóba került valamelyik arab vagy orosz olajmilliárdos játékszerének vezetôedzôjeként, esetleg a 8 éve semmit sem nyerô Arséne Wenger utódjaként. Sôt new yorki tarózkodását azzal magyarázták hogy ô lesz a Red Bulls következô edzôje.

Kezdjük a legfontosabbal: a pogácsa közepes volt. Noha nem kérdeztem meg erről Szöllősi főszerkesztő és teasüteményminőségellenörző urat, remélem így is elfogadható a véleményem.

Bigacsiga kollégám fantasztikus élő közvetítése során minden lényeges momentumról beszámolt, most nem is törekednék átfogó értékelésre, inkább csak néhány impressziót osztanék meg az olvasókkal.

Az első és talán legfontosabb, hogy igazán illusztris személybe lehetett már a metrókijárattól néhány méterre botlani, ugyanis nem más osztogatta röplapjait, mint maga az "EREDETI MAGYAR LABDARÚGÓ KULTÚRA kutatója és misszionáriusa", a méltán népszerű Ferenczi Attila. Csányi Sándor elnök úrnak címzett nyílt levelében odáig merészkedett, hogy Verebes József örökérvényű tanításait kérte számon. Ha emellett a szöveg első felében elhelyezett szójátékát is citálnám, akkor tényleg rosszmájúnak tűnnék, mert valójában megfontolásra érdemes gondolatok is találhatóak levelében.

A Sportaréna forgatagába belépve, az utánpótlás avatott szakértőjének, Tamási Zsoltnak a szavaira kaptam fel a fejemet, aki azt ecsetelte Szilágyi Sándornak (akire a Debrecen mindeneseként emlékezhetünk), hogy bizony nagy szeretettel gondol vissza a Vasasnál eltöltött időszakára, annál jobb sehol sem volt neki. Ezt manapság túl sokan talán nem jelentenék ki ilyen magabiztosan, üde színfoltként hatott tehát az érkezés pillanataiban. Egyébként azt sem tudtam, hová kapjam a fejem, futballéletünk számos korábbi és jelenleg is meghatározó egyénisége tette tiszteletét ezen a szakmai fórumon.

Agatha Christie regényében (amely méltán tartozik a szerző kevéssé ismert művel közé) végig az a nyomozás kulcskérdése, hogy vajon miért nem szóltak Evansnak; és amikor kiderül, hogy miért nem, akkor már azt is tudjuk, ki a gyilkos. 

Ma este, a magyar kézilabda-válogatott Spanyolország elleni mérkőzése kapcsán hasonló kérdés merülhetett fel a nézőben. A mérkőzést nézve az volt a benyomásunk, hogy a magyar válogatott nem veszi igazán komolyan mai ellenfelét. Ebből a képből azonban messze kilógott egy játékos, Nagy László. Mintha neki nem szóltak volna.