Válogatott okosságok

A magyar jégkorong-válogatott vasárnaptól ismét hazai jégen harcolhatja ki a világ élvonalába való újabb kirándulás lehetőségét. Az eddigi négy itthoni próbálkozás ugyan nem sikerült (2002: Székesfehérvár és Dunaújváros, 2003: Budapest, 2005: Debrecen, 2011: Budapest), de 2008-ban a világ túloldalán, Sapporóban egyszer már kivívta a feljutást a magyar csapat, és így 2009-ben Zürich-Klotenban és Bernben hetven év után ismét a világelitben szerepelhetett. Ez lesz tehát az ötödik magyar rendezés, öt éve volt a "sapporói csoda", a tornán majd öt meccset kell lejátszani, a képen Rich Chernomaz, a korábbi NHL-játékos szövetségi kapitány is ötöst mutat, ezek után hátha a srácok is ötösre vizsgáznak majd. A feladat nem könnyű, de nem is teljesen megoldhatatlan.

A papírforma alapján két kötelezően legyőzendő, egy verhető, egy nagy bravúrral verhető és egy számunkra valószínűleg verhetetlen ellenféllel kell majd megmérkőznünk. Amennyiben legalább a második helyet elcsípjük, akkor már lehet is készülődni a jövő évi minszki világbajnokságra, és engem akkor még az sem érdekelne, ha az utolsó meccs után Hetényi Zoli végigcsapkodná a környék összes pincérnőjének a seggét. (Friss hír: Ezt már csak magánemberként teheti meg, mivel a szövetségi kapitány az utolsó előtti napon kihajította a keretből.) Arra most inkább nem is térnék ki, hogy az utolsó hely esetén mi történne a magyar válogatottal, mert ez a helyezés azért reálisan nézve szinte teljesen elképzelhetetlen.

Az viszont már a vasárnapi első mérkőzésünkön eldől, hogy egyáltalán van-e értelme a feljutásról ábrándozni. A nyitányon ugyanis majd Nagy-Britannia csapatával játszunk, és a fenti felsorolásban ők szerepelnek nálam az "egy verhető" kategóriában. Ha ezen a meccsen elcsúszunk, akkor tovább már nincs is miről beszélni. A szigetlakókat az utóbbi időben ugyan többnyire vertük, de a legutolsó velük kapcsolatos emlékünk nem éppen a legjobb. A tavalyi ljubljanai világbajnokságon ugyanis meglepetésre 5-4 arányban alulmaradtunk. Igaz, az a meccs már csak a briteknek számított, hiszen nekik még erősen rezgett a léc a kieséssel kapcsolatban, de aztán a győzelmükkel végül az ukránokat süllyesztették le a harmadik vonalba. (A sárga-kékeket pedig szeretjük, mert Sapporóban a mindent eldöntő meccsen őket vertük.) Nekünk a tavalyi brit meccs már nem osztott, nem szorzott, mert bármit is játszottunk volna, már a találkozó előtt bebetonoztuk magunkat a bronzérmes pozícióba. Akkor tehát kikaptunk, de vasárnap ez nem fordulhat elő. Még akkor sem, ha ellenfelünk több olyan játékost is honosított, akiknek Kanadában ringott a bölcsője.

Hétfőn a frissen feljutott Dél-Korea következik, ők egyszerűen nem okozhatnak gondot. Ha pedig mégis, akkor baj van.

Kedden szünnap. Szerdán aztán a kazahokkal játszunk, nekik egyszerűen nem okozhatunk gondot. Ha pedig mégis, akkor csoda történt. (Itt azért újra előjön az ötös szám: eddig ötször játszottunk velük, ötször vertek minket agyon, az összesített gólkülönbség 10-37.)

Csütörtökön lesz egy újabb szünnap, pénteken pedig a másik tavalyi "A" csoportos kiesővel, Olaszországgal találkozunk. Őket már nem annyira szeretjük, miután két évvel ezelőtt Budapesten a hirtelen halálban buktuk ellenük az utolsó meccset, és így a feljutást is. Itt sem mi leszünk az esélyesek, de a két "nagy" közül az egyiket mindenképpen verni kell(ene), és erre Csizmaország ellen van több esélyünk. Ők tehát a "nagy bravúrral verhető" kategória.

Szombaton aztán egy másik ázsiai csapattal, a japánokkal zárjuk a sort. Őket azért előzetesen nem tartottam annyira könnyen verhetőnek, de néhány napja egy szolid 7-0-val töröltük fel velük a jeget, és bízom benne, hogy nem akkora mókamesterek, hogy csak ilyen látványosan akartak bennünket elaltatni.

Miután minden meccsünkön telt ház várható, így Rich Chernomaz szövetségi kapitány szavai („Bár nem mi vagyunk az esélyesek, a közönség sokat dobhat a teljesítményünkön”) mindenképpen azt vetítik elő, hogy a szokásos fantasztikus hangulat uralkodik majd a Papp László Arénában.

A magyar válogatott kerete egyébként jelenleg így néz ki: (A legutolsó keretszűkítésnél még egy kapustól és egy hátvédtől vesz majd búcsút a szakvezetés, nem lepne meg nagyon, ha Rajna és Gőz lenne a két áldozat.)

Ehhez képest Hetényi repült, és Bálizs Bencét visszahívták, így három kapusunk lesz, a hátvédek közül pedig Kiss Dániel került ki a keretből...

Kapusok: HETÉNYI Zoltán (Peoria Riverman), RAJNA Miklós (SAPA Fehérvár AV 19), SZUPER Levente (VASAS SC)
Hátvédek: GŐZ Balázs (Miskolci JJSE), HORVÁTH András (SAPA Fehérvár AV 19), KISS Dániel (Dab-Docler), POZSGAI Tamás (SAPA Fehérvár AV 19), SILLE Tamás (SAPA Fehérvár AV 19), SZÉLIG Viktor (Briancon-Diables HC), SZIRÁNYI Bence (Miskolci JJSE), TOKAJI Viktor (SAPA Fehérvár AV 19), VAS Márton (SAPA Fehérvár AV 19)
Csatárok: BARTALIS István (Troja-Ljungby), BENK András (SAPA Fehérvár AV 19), HÁRI János (MODO), KOVÁCS Csaba (SAPA Fehérvár AV 19), LADÁNYI Balázs (Bolzano), MAGOSI Bálint (SAPA Fehérvár AV 19), MIHÁLY Árpád (SAPA Fehérvár AV 19), NAGY Gergő (Miskolci JJSE), NAGY Krisztián (Miskolci JJSE), SIKORCIN Ladislav (SAPA Fehérvár AV 19), SOFRON István (SAPA Fehérvár AV 19), VAS János (Dijon HC)