Abban azért bíztunk, hogy a magyar válogatott megnyeri a legelső mérkőzését a kézilabda-világbajnokságon, de azt azért nem gondoltuk, hogy ennyire simán. Legalábbis, ami az első félidőt illeti. 

Csak hát nem a mienk volt az egyetlen ilyen sima meccs a nyitónapon - és nincs is még vége a napnak. 

Fotó: MTI, Kovács Anikó

Hollandia - Kína, Magyarország - Tunézia, Franciaország - Németország, Románia - Puerto Rico, Spanyolország - Kazahsztán. A 8, mostanáig lejátszott mérkőzésből 5 tízgólos, vagy annál nagyobb különbséggel ért véget. Közülük három meccsen a 20-at is meghaladta a különbség, ha egy kicsit fegyelmezettebben játszunk, ez nekünk is meglett volna. Románia ráadásul már a félidőben hússzal vezetett (23-3). Kíváncsian várjuk, meg tudja-e bárki is indokolni, hogy mi a csodáért kell ilyen meccseket játszani. És akkor még megköszönhetjük az IHF-nek, hogy, felrúgva a saját szabályait, két, Puerto Ricónál is gyengébb dél-amerikai csapat helyett szabad kártyával Szerbiát és Németországot juttatta ki a világbajnokságra. Elképzelni sem tudjuk, mit játszottak volna amazok Montenegró és Franciaország ellen - de igazából nem is akarjuk. Komolytalan így ez az egész. 

Vissza a mi mérkőzésünkhöz. Az első félidőben ragyogóan játszott a válogatott, a védekezésünknek megvolt az a feszessége, amire szükség van. Le is hoztuk a játékrészt 5 kapott góllal. Elöl már több volt a probléma, rengeteg ziccert hagytunk ki, valószínűleg hiányzott a szükséges koncentráció, de még így is már a szünet előtt volt közte tíz. 

Ha egy csapat a szünetben több, mint tíz góllal vezet, akkor elkerülhetetlen, hogy a második félidőre lankadjon a figyelem, női csapatokra ez különösen is igaz. Így aztán nem lehet eldönteni, hogy a második félidőben azért védekeztünk sokkal gyengébben, mert az ekkor pályán lévő játékosok nem tudnak olyan jól, mint azok, akik az első félidőben szerepeltek, azért, mert nem tudtuk, mit kezdjünk Tunézia taktikai váltásával, akik ekkor két beállóssal játszottak (ez volna a legijesztőbb), vagy egyszerűen nem tudtak a játékosaink a nagy előny birtokában már koncentrálni. 

De mindegy is, mert igaz, hogy sokkal több gólt kaptunk a második félidőben, mint az elsőben, de többet is lőttünk, 16 helyett 23-at. Összesen az egész meccsen 63-szor lőttünk kapura, ami nagyon magas szám. A lövőhatékonyság jó, de legalábbis elfogadható (Tomori Zsuzsáé pedig kiemelkedő, 6/7), három játékosnál voltak komolyabb problémák. Közülük is Planéta Szimonettát emelném ki, ő már a VB legjobbjai közé egészen biztosan nem tartozó tunéziai védelem ellen is teljesen tehetetlen volt, nem véletlen, hogy elég hamar vissza is ülhetett a padra. 

Holnap Szerbia jön, 18:30-kor kezdünk, szintén a Sport1 fogja közvetíteni a találkozót. A szerbek a mai mérkőzésükön látottak alapján jobbak, mint amit előzetesen vártunk tőlük, az biztos, hogy a mainál jobban kell játszanunk, ha ismét győzni szeretnénk.