Az Egervári focisuli két fontos vizsgán van túl: Megbuktak?

Egervári Sándor magányosan ült az Isztambul-Budapest járaton, és azon gondokodott, hogy augusztus elején, amikor házi zsurnalisztái elkezdik kérdezgetni, hogy "Sanyikám, nincs kedved egy hosszabb interjúra, hogy mire számíthatunk? Le kéne hűteni őket, azt hiszik, hogy kijutunk", milyen érvekkel fog előjönni annak érdekében, hogy ne jöjjön rá hazánk futballszerető része, hogy az elmúlt két meccs el lett kúrva.

De el ám! Merthogy ebben a kiizélt hárompontos rendszerben sem a románok elleni peches x, sem a törökök elleni sírból visszahozott x nem ér erdei lábnyomot sem! A románok elleni három ponttal a zsebben egy kellemeset ejtőzhetünk volna kebabországban, nem kellett volna megszakadni, lehetett volna mondjuk egy félidőt adni Szabicsnak, hogy egy picit elcsituljon végre a Torghelle Sanyit kezdőcsapatba visszakövetelők tábora. Uram bocsá' lehetett volna pihentetni Mészárost, aki "fejben" nem volt ott (ezt láthattuk nem egyszer a meccsen).

Lehet, hogy blogunk az első, aki belekiáltja a svájcifrank-árfolyamtól sanyargatott, házipálinkán túlélő ország orcájába a rettenetes igazságot: a  utolsó négy meccsen a románok helyzete sokkal kedvezőbb, mint a miénk! Hiába mosolyogja a képünkbe Sanyi bácsi, hogy a török-meccs után még a saját kezünkben a sorsunk, mi, matematikát tudók és értők látjuk, hogy egy utolsó szalmaszálon függ a playoff-helyezés, hogy aztán Montenegró vagy Franciaország a kvalifikációjakor azt hihesse magáról, hogy van keresnivalója Rióban.

Ha a románok ellen nem nyerünk, akkor nagyobb eséllyel maradunk itthon, és bizony nem lesz aranygép, melyből Dzsudzsák lógatja ki a magyar zászlót leszállás után, és Csányi Sándor sem száll majd ki utolsóként szalonspiccesen, a Rimet-kupával végzett tettetett közösülés közepette.

A románoknak és nekünk is hátra vannak még az észtek hazai pályán, Andorrával is játszunk, ők idegenben, mi otthon. A következő meccsünk egymás ellen lesz, ott, míg mi utána a hollandokhoz megyünk, ők keresgélik egy kicsit a török áfium ellen való orvosságot Bukarestben. Az utolsó két meccsen tehát 6-6 pontot szereznek ők is, és mi is. Ahogy mi hazai pályán elkaptuk a törököket, ők is megtehetik, de ne vegyük el  magunktól az álmainkat: legyen az a meccs is döntetlen. Előbb lesz az Újpest bajnok [a fasznak kevered bele a dózsát , Sanyi, a dózsás szerkesztő megjegyzése], minthogy mi a hollandoktól pontot raboljunk, jó esetben tehát pontegyelőség, rossz esetben (romániai török zakó esetén) +2 pont a románoknak.

Becali: ... legyünk őszinték, ez a magyar csapat egy semmi, egy nulla, a Steaua megverte volna őket!...nagyon akartam, hogy megverjük a magyarokat, senki ellen nem ekkora élvezet a siker...

Ennek folyományaként győznünk kell Bukarestben.

Egervári Sanyi a Garami-Csank-Koeman tengelybe szorosan becsatlakozva ki-ki meccseken maxium döntetlen tud kiharcolni, aki ki akarja túrni statisztikailag, tegye meg, komoly ellenfelek ellen Koeman egyszer tudott nyerni (a lélekben már rég továbbjutott dánokkal szemben); Garami szintén egyszer (a görögök ellen); Csank már csak két x-et tud felmutatni a finnek ellen (ebből pláne az utolsó emlékezetes). Nem fog menni, történelmileg nem fog menni.

És tapasztalásból sem, láttuk, hogy középső védő(k) nélkül, vonalkapussal, álmodozó, csak kontrafutballozni tudó, labdatartásra képtelen középpályával és formán kívüli "csatársorral" majdnem visszahoztuk a csoportba a törököket (ami nem lett volna fájó, ha megvan a román meccs, a presztízsen kívül egy ponttal is többünk van, lépéskényszerben vannak, kellemesen elkontrázgathattunk volna Bukarestben, szakadjanak meg a kéregetők fő
exportőrei a győzelemért). De nem, egy kis bírózással ki is van húzva az elmúlt pár nap méregfoga. Ugyanakkora mázlink volt Isztambulban, a bajszosok ellen, mint a feketekalapos kreolszínűeknek Budapesten, ellenünk, csak mi előbb egyenlítettünk a törökök által agyonnyert meccsen. A sors adta, a sors elvette. Szarul jövünk ki belőle, három pont több, mint a kettő.

De már mondom is, hogy számol Sanyi bácsi, ide a rozsdás bökőt, ha nem így kalkulál a Telki Teszetosza: döntetlen Bukarestben és Amszterdamban (jajám!), a románok ikszelnek a törökökkel, az utolsó két meccsünket nyerjük, és ők is, de jobb gólkülönbséggel továbbmegyünk.

Nekem így is jó lenne, de lássa be mindenki, könnyebb a halott lóból kicsalni a fingot, mint Amszterdamban egy pontocskát is megszerezni.