Válogatott okosságok

Az előző részben a 80-as évek végétől 2006-ig követtük nyomon a Győri ETO útját. Most pedig az Audi-korszakot igyekszünk áttekinteni.

Vanyus Attila (Fotó: Blikk)

2006-ban másodszor is bajnok lett az ETO (az 50-es években szerzett címekkel együtt negyedszer), és ezáltal ismét a főtáblán vághattak neki a Bajnokok Ligájának. És immáron az anyagi bázisuk is erősebb lett, mivel, sokszori próbálkozásra, Vanyus Attila meg tudta győzni a Győrben letelepedett autógyár vezetőit, hogy támogassák a kézilabdacsapatot.

Vanyus többször is megfordult az Audinál, szponzorációs szerződésre vonatkozó ajánlatokkal, de rendszeresen elküldték. Aztán 2006-ban összejött a megegyezés. Hogy ekkor pontosan mi is vitte rá az autógyáriakat, hogy belevágjanak az együttműködésbe, azaz mitól látták ezt ekkor már jobb üzletnek, mint korábban, nem tudni. Talán politikai ráhatás is érkezett, de az biztos, hogy Vanyus vastag dossziékkal tudta illusztrálni, hogy a csapata sikeres, a csapata iránt van érdeklődés. Pontosan be tudta mutatni, hogy mennyit és milyen terjedelemben szerepelnek a sajtóban. Nem tudhatjuk, hogy pontosan mekkora az Audi által a csapatnak adott támogatás, de, ha évi 250 millió forintot tippelünk, plusz a játékosoknak használatra adott gépkocsikat, valószínűleg nem tévedünk nagyot. Kérdéses, hogy az Audi ennyi pénzért másutt milyen hirdetési felületet kapott volna, és milyen környezetben - azt hiszem, ez egy mindkét fél számára kölcsönösen előnyös együttműködés.

Egyfelől az ETO a korábbi költségvetésén felül így egy akkora éves pluszbevételhez jutott, ami megfelel, ha nem is az átlagnak, de egy-egy gyengébben eleresztett BL-résztvevő csapat teljes éves keretének (Mondtuk már, hogy a női kézilabda olcsó sportág?). Másrészt presztízsben se kis eredmény: körbenézve nemigen találunk más világmárkát a sportágban a klubok szponzorai között.

Ennek ellenére a 2006/07-es évről vegyes emlékei lehetnek a győrieknek. A BL-ben eljutottak az elődöntőig, de ott a Slagelse csúnyán elverte őket (Győrben is nagy fölénnyel nyertek a dánok). A Slagelsétől kikapni nem volt szégyen (sőt), az a könnyedség viszont, ahogy Anja Andersen csapata elintézte az ETO-t, nem vált a győriek dicsőségére. És ráadásként a bajnokságot se tudták megnyerni: a Ferencváros az utolsó fordulóban izgalmas mérkőzésen 37-36-ra nyert a Népligetben, és elhódította a bajnoki címet. Hogy ezek a bukások eredményezték-e Róth Kálmán vezetőedző menesztését, vagy egészen más, azt a nyilvánosság talán soha nem fogja megtudni - mindenesetre szokatlan volt, hogy egy nyári felkészülési torna egyik napján még Róth, másnap pedig az új vezetőedző, Konkoly Csaba irányította a csapatot (Róth pedig a junior csapat edzője lett, épp' Konkoly megüresedett helyét elfoglalva).

Azonban ennek a szezonnak végén nagyon meggyengült a Fradi, fizetési nehézségek miatt távozott a vezetőedző, és több meghatározó játékos is. Az ETO pedig csak tovább erősödött, és egyeduralkodóvá vált Magyarországon.

Kiemelkedő stabilitás

Pálinger Katalin

2007 nyarán új kapust igazolt az ETO. Méghozzá saját nevelésű játékosuk, Pálinger Katalin tért haza. Az ETO ekkor már olyan helyzetben volt, hogy megengedhette magának egy világklasszis kapus leigazolását - meg is tudták fizetni. Igaz, ezzel némi feszültséget is vállaltak, hiszen a csapat szurkolóinak egy része nehezen bocsátotta meg a kapusnak, ahogy korábban, a Dunaferr játékosaként, beszélt velük, róluk. Anti-Pálinger csoportot alapítottak, és sokan közülük el is hagyták az ETO-t. De jöttek helyettük mások. Egy sikeres csapat, benne a magyar válogatott roppant népszerű irányítója (Görbicz) és kapusa (Pálinger) mágnesként vonzotta a szurkolókat. Sokan lettek ETO-drukkerek (de legalábbis a kézilabdacsapat szurkolói), akik korábban egyetlen magyar csapatért sem szorítottak. A határon túl is népszerű lett az ETO. A sportcsarnok minden ülőhelye (a vendégszektort leszámítva) bérletes lett. Az emberek jöttek, jegyet vettek, ajándéktárgyakat vásároltak - tovább nőtt a bevétel.

Az ETO pedig megszilárdította a pozícióit. A következő hat évben (2008-13) mindig megnyerték a magyar bajnokságot és a kupát, még csak meg sem szorította őket igazán senki. Ezen kívül minden évben ott voltak a BL elődöntőjében legalább - hétszer egymás után (2007-13). Ezt a történelemben csak a Hypo tudta eddig elérni, igaz, ők a BL-ben 1994-2000 közt hétszer, előtte a BEK-ben szintén hétszer, azaz összefüggően 1987-2000 közt 14 alkalommal jutottak el az elődöntőig (közben 8-szor meg is nyerték).

A sérült Görbiczet Cseh Zsolt gyúró viszi le a pályáról (Fotó: MTI)

Harmadszori nekifutásra, 2009-ben túljutottak az elődöntőn is. Régi ismerős, a Viborg következett a végső győzelemért. Az ETO-sok egy darabig szerencsésnek is gondolhatták magukat, mert még a csoportmérkőzések alatt súlyosan megsérült a dánok legjobb játékosa, a korábban a Slagelsét is háromszor a csúcsra vezető szerb születésű, de montenegrói állampolgár Bojana Popović, így ő nem léphetett pályára az ETO ellen. Azonban nem sokkal a BL-döntő előtt egy Ferencváros elleni, zárt kapus bajnoki mérkőzésen elszakadt Göbicz Anita keresztalagja is, azaz a döntőn ő is csak a nézőtéren foglalhatott helyet.

A sors kegyetlen: ekkor a női kézilabda két legkiemelkedőbb alakja egyértelműen Popović és Görbicz volt, mindkettejük csapata eljutott a BL döntőjébe - és egyikük sem játszhatott.

A döntő pedig tipikus győri eredményt hozott: az első meccsen idegenben is nyerni tudott 2 góllal az ETO, hogy aztán a visszavágón kikapjanak 3-mal, és Dániába kerüljön a kupa. Nem először fordult elő, hogy az első találkozón jó eredményt értek el a győriek, és a visszavágón elbuktak - viszont utoljára.

A 2009-es tavasz másról is emlékezetes: a februári bajnoki mérkőzésen 35-34-re kikapott az ETO a Népligetben a Ferencvárostól - mindmáig ez az utolsó vereségük bajnoki meccsen. Három százszázalékos idény következett, míg két hónappal ezelőtt egy kicsit lazábban vett (komoly téttel már az ETO számára nem rendelkező) bajnokin döntetlen eredmény született, ezzel négy év után ismét pontot vesztettek, de a bajnokságot könnyedén nyerték meg ezúttal is.

Világsztárok érkezése

Katrine Lunde (Fotó: Győri ETO)

2010-ben a BL-ben ismét az elődöntő volt a végállomás, a román Oltchim bizonyult jobbnak náluk (akiket aztán a döntőben megvert a Viborg). A reakció nem váratott magára: tovább kell erősíteni a csapatot. Méghozzá egy újabb, komoly áttörést hozó igazolással. Korábban ugyanis skandináv játékos sosem igazolt Magyarországra, most viszont sikerült Győrbe csábítani a kétszeres BL-győztes Viborg együttesének Európa-bajnok és olimpiai bajnok kapusát, Katrine Lundét - azaz egy norvég világklasszis érkezett Győrbe.

Itt a győriek számára szerencsésen találkozott két folyamat: miközben az északi országokban a sportág csökkenő népszerűsége miatt egyre kevesebb pénz jutott női kézilabdára, addig Magyarországon fordított folyamatok indultak meg, az ETO pedig évről évre gazdagabb lett, és ekkor már megengedhette magának, hogy norvég klasszist igazoljon - nem titkoltan azzal a szándékkal, hogy megtörjön a jég, és Lunde példáját később mások is kövessék.

De ez még mindig nem volt elég. Ekkor már hat külföldi játékos kézilabdázott Győrben (a brazil Amorim, a norvég Lunde, a szlovák Mravíková, a szlovén Gros, a román születésű, de osztrák állampolgár Spirodon és még 2004-ben igazolt román Brădeanu), de nem mindegyikük volt klasszis, és az elődöntőben legyőzte őket az Itxako Navarra (őket pedig a döntőben a norvég Larvik). 

A TAO

A cél ekkor már egyértelmű volt: a BL-győzelem. Úgy tűnt, ehhez sem elég erős a keret. Így aztán 2011-ben újabb erősítésekre szánták rá magukat. Volt is miből, bejött ugyanis a képbe a társaságiadó-kedvezmény, amivel a nyereséges vállalkozások úgy támogathatták a látványsportágak klubjait, köztük a kézilabdát, hogy ez nekik maguknak egy fillérjébe sem került. Az ETO a következő két évben egyaránt mintegy 250 millió forintos támogatáshoz jutott így, ezzel a magyar állam a csapat kiemelt szponzora lett.

Persze felmerülhet a kérdés, hogyan is hathatott a csak utánpótlásra fordítható TAO a felnőtt keret megerősítésére? Nos, mint már korábban is említettük, Győrben Vanyus Attila színre lépése óta mindig kiemelten foglalkoztak az utánpótlással - ami sok pénzbe is került. Most már viszont az utánpótlás-nevelés költségeit megfinanszírozza az állam a TAO-ból, így az eddig erre fordított saját forrásokból újabb sztárokat lehetett igazolni.

Némi szurkolói ellenvélemény mellett nem hosszabbítottak szerződést a két román játékossal, és távozott a montenegrói Ana Đokić is. Érkezett helyette a világ legjobb beállósa, a norvég Heidi Løke Larvikból, valamint két délszláv játékos, Andrea Lekić és Jovanka Radičević. Ezzel immár Győrben játszott a világ legjobb kapusa, irányítója és beállósa (Lunde, Görbicz és Løke), valamint további három, nemzetközi szinten is klasszisnak számító játékos (Amorim, Lekić és Radičević). Mégsem úgy indult az év, ahogy várták, és még az ősszel menesztették Konkolyt. Bizonyos pletykák szerint az volt a fő gond, hogy az idegen nyelveket nem beszélő Konkoly nem jött ki a magyarul nem értő külföldi játékosokkal, persze hivatalosan soha nem jelölték meg a váltás okát.

Az ETO-nak ekkor új edzőre lett szüksége, aki nem más lett, mint Karl Erik Bøhn, aki ekkor Heidi Løke élettársa volt - valamint a magyar válogatott szövetségi kapitánya. A csapategység azonban vele sem állt helyre: Pálinger nem könnyen viselte, hogy egyértelműen második kapus lett Lunde mögött (utoljára tinédzserkorában fordult elő vele ilyesmi, ekkor viszont már 33 éves volt), és egyébként sem mindenki egyformán kezelte a csapatban, hogy Bøhn nem minden játékost tekintett egyenrangúnak. Ha egy játékos a tévében mutogatja a pólójára írt, az edzőnek szóló üzenetet, az ritkán sejtet teljes harmóniát a háttérben. Ezek persze inkább csak nüansznyi dolgok, de pont ennyivel vesztette el az ETO a 2012-es döntőt: egyenlő eredménnyel, idegenben kevesebb góllal.

2012-ben végre létrejött ugyanis a három évvel korábban elmaradó Görbicz - Popović párharc. A montenegrói klasszis ekkor már hazaigazolt, a Budućnost Podgoricát erősítette. Ezúttal mindketten egészségesek voltak a döntőre - de ismét Görbicz került a vesztes oldalra. Immár az ETO hetedik elveszített nemzetközi kupadöntőjében.

A siker

A szezon végén Pálinger visszavonult. Lunde immár vetélytárs nélkül lett a BL-győzelemnek ismét nekifutó csapat kapusa. Távozott az edző is - igaz, Bøhn eleve csak a szezon végéig írt alá Győrben. Elengedték a csalódást okozó Ana Grost is.

Bøhn (jobbra) átadja a kormányt Martínnak (balra)

Az új edző pedig az ETO-t egy évvel korábban megleckéztető Itxako edzője, Ambros Martín lett. Ő hozta magával a világ talán legjobb védőjét, a francia Raphaëlle Tervelt. Igazán összeállt az álomcsapat Győrben. Ekkor már vitathatatlanul ők voltak a világ leggazdagabb csapata a sportágban. És ezúttal, sokévnyi böjt után, sikerült is a lehetőségeket konkrét sikerre váltani. Keresztülgázoltak Európán, komoly ellenfelük sem akadt egészen az elődöntőig, ahol ugyan kissé meginogtak (kevés hiányzott ahhoz, hogy ismét sikeres idegenbéli első meccs után bukjanak el), de megcsinálták, és bejutottak a döntőbe.

A többit már tudjuk. Az ETO felért a csúcsra. És Görbicz Anita sokévnyi kudarc után szintén. Nem ezüstlány többé. A sportág elmúlt évtizedének kiemelkedő játékosa elérte a képességeihez illő diadalt.

Görbicz kezében a BL-trófea

És, hogy mi jön most? A dán és a norvég helyzet nem javult. A Balkánon talán alakul valami, majd meglátjuk. Mindenesetre Győrbe igazolt a világ legjobb balkezes átlövője, Katarina Bulatović. Az alapok tökéletesek. Minden adva van a címvédéshez, egy fénylő ETO-sikerkorszakhoz.