1982. október 6., a hónap első szerdája
Babrak Karmal hivatalos baráti látogatása kiemelkedően fontos esemény országaink reményteljesen fejlődő kapcsolatainak történetében
1982. október 6., a hónap első szerdája
Babrak Karmal hivatalos baráti látogatása kiemelkedően fontos esemény országaink reményteljesen fejlődő kapcsolatainak történetében
Nem először fordul elő a világbajnokságok, különösképpen az utánpótlás-versenyek történetében, hogy mindenki latolgatja az esélyeket, forognak az európai országok nevei, aztán hirtelen a semmiből előtör Dél-Korea. Korea, akiket senki nem látott évek óta, akikről nem tudunk semmit, a játékosaikat nem ismerjük, meg se tudjuk őket egymástól különböztetni. Aztán egyszer csak ott állunk, hogy a nagy esélyesek elszálltak, és ellenük kell játszanunk.
Fotó: MKSZ, Kovács Anikó
Hát újra eljött az idő! Szeretett Honvédunk kissé kacifántos úton-módon, de kiharcolta az EL-indulás jogát. Verhető ellenfél, egzotikus helyszín: nosza, kerekedjünk fel! Értelmetlenül eltöltött órák a határon, forró szerb "vendégszeretet", ezer szobor, valóban vendégszerető macedónok és egy borzalmas mérkőzés. Összességében, utóbbi ellenére is mégis 10 pontból 8 és felet adnék. Még 37 évesen is imádom ezt az érzést, bár a buszozás műfaja már végképp nem nekem való. De kezdjük az elején... Valamennyi fotó: Kimmel Zsolt
Románia ellen pályára lépni, ennek mindig különleges íze van a magyar válogatottak számára. Mindez hazai pályán, egy (akár csak korosztályos) világbajnokság negyeddöntőjében, rendkívüli alkalom. Ennek megfelelő feszültséggel.
Fotó: Ricsováry Takács László
Azzal, hogy megszereztük a csoportgyőzelmet, világossá vált, hogy a nyolc közé jutásért könnyű elllenfelet fogunk kapni. Szlovéniát néhány héttel ezelőtt edzőmérkőzéseken kétszer is nagyon simán vertük, és itt a világbajnokságon is meggyőződhettünk arról, hogy azóta sem táltosodtak meg.
Fotó: MKSZ, Kovács Anikó
Korábban már írtam róluk, és egyre inkább úgy tűnik, hogy női kosárlabdában igazi aranygeneráció bontogatja a szárnyait. A 98-99-es, tehát U20-as hölgyek eddig remekelnek a hazai, soproni Európa-bajnokságon. A horvátokkal felmosták a padlót, majd a letteket is sikerült bedarálniuk az első két csoportmérkőzésen. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy nem lenne meglepő, ha érmet szereznének a lányok.
A lettek ellen fogadkozik a csapat - fotó: FIBA.basketball
1982. október 2-3., a hónap első hétvégéje
Gyűlik a szőlő a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban
Eddigi meccsein a magyar válogatott nem volt igazán meggyőző, de azért mégis mindegyiket megnyertük, szóval amire szükség volt, az mindig megvolt. Ebben bízhattunk a csoportelsőségről döntő, Norvégia elleni találkozó előtt is.
Suba Sára, a magyar válogatott kapusa (Fotó: Ricsováry Takács László)
Előzetesen többen is kemény ellenfélnek gondolták Montenegró csapatát a női kézilabda U20-világbajnokságon. A csapat névsorát végignézve viszont nem nagyon lehettek kétségeink afelől, hogy gyengébbek a mieinknél, és ezt a meggyőződést még a magyar válogatottnak az első két mérkőzésen mutatott gyengébb formája is legfeljebb gyengíthette, de nem írhatta felül.
Tóvizi Petra egyik szép gólja (Fotó: Ricsováry Takács László)
A magyar csapat két győzelemmel kezdte a női kézilabda U20-világbajnokságot. Bármi más óriási csalódást jelentett volna, de így is inkább csak az eredménnyel lehetünk elégedettek.
Golovin Vlagyimir (Fotó: Ricsováry Takács László)
1982. szeptember 29., a hónap utolsó szerdája
A Heves megyei Karácsondon is befejezés előtt a napraforgó betakarítása