Blogunkról nem lehet azt mondani, hogy elfeledkeznénk a magyar futball-piramis talapzatáról, a megyei labdarúgó életről. Foglalkoztunk már többek között az eltünedező falvak megszűnt csapataival Beregben, vagy az ország talán legszebb fekvésű pályájának szomorú sorsával a Dunakanyarban. Majd folytattuk Zala megye aprófalvainak pontvadászatával, Borsod három településének uniójáról és diadalmenetéről is ejtettünk pár szót - sőt, Borsodba később vissza is tértünk. Voltunk bajnokin Hévízgyörkön (Pest megye) a B-betűs déli megyékben (Baranya-Bács-Békés) no meg Csongrádban és csóváltuk a fejünket az utánpótlás-támogatás körüli visszásságok láttán Szatmárban és Vasban. A teljes cikksorozat egyébként itt olvasható.
De most tényleg a legalacsonyabb szinteken szeretnénk szétnézni. A "járási-kettő", vagy "megye-három" mesés világában, a hatodosztályban. Egyszer ezt már megtettük, kifejezetten azokat a csapatokat keresgetve, akik még ezen a szinten is pezsgőt bontanak pontszerzés után.Most is ez a keresés az elsődleges célunk, de jobban nyitva tartjuk a szemünket és egyéb érdekességeket is felkutatunk.
Ám mielőtt tényleg belekezdenénk... ezt az írásunkat most azzal fogjuk kezdeni, amivel az előzőt befejeztük:
Ennek a bejegyzésnek egyáltalán nem az a célja, hogy a fenti csapatokból gúnyt űzzünk. Sőt! Aki hobbiból húz csukát és szán erre a játékra legalább heti egy napot az életéből, azon egyébként sincs mit számon kérni. Lehet, hogy csak hatod/hetedosztály, de 811 csapatban (csapatonként 13 emberrel számolva) vasárnaponként 10 és fél ezer honfitársunk tesz valamit az egészségéért és küzd magáért, csapatáért és azért a településért, ahol él. A tataháziak mottójához („Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk”) pedig felesleges bármit hozzáfűzni. Isten óvja és gyarapítsa a magyar amatőr-labdarúgást!
