Ár 2999 Ft.Részletek itt
A Blog kedves olvasóinak a világbajnokságok kabaláit mutatjuk be, de nem akárkikkel: az adott kor, adott országának szépségkirálynőinek tolmácsolásában. Reméljük Betta nem veszi zokon, hogy más szépségkirálynők is helyet kapnak oldalunkon.
1966 Anglia: Willie az oroszlán, Jane Carol Whitemann pedig a hölgy.
Kedves olvasóink! Eldugult a postaládánk, lefagyott a szerverünk annyian követelték, hogy legyen Betta tippelés a foci vb-re is. Beadjuk a derekunkat, tudjuk végre meg ki a tippelő király a nemzetközi fociban is!
Folytatódik sorozatunk a nyolcvanas évek azon időszakáról, amikor a válogatott labdarúgásában Európa és a világ fölé nőttünk, de a fanyalgók kedvéért, finomítsunk rajta, minimum egy szinten voltunk Európa és világ elitjével. A mexikói labdarúgó világbajnokságra kijutott csapatunk történetét nagyon az alapoktól kezdtük. Két különálló részben először bemutattuk magát a magyar labdarúgó közeget, melynek következményeként és végén Mészöly Kálmántól átvette Mezey György a szövetségi kapitányi posztot. Az első részben átnéztük az 1982/83-as nemzetközi kupasorozatokat a magyar klubcsapatok szereplései fényében, illetve magát az akkori teljes magyar labdarúgó bajnokságot. A második részben már közvetlenül is érzékelhető Mezey keze munkája, hiszen kinevezték az olimpiai válogatott szövetségi kapitányává, emellett kielemeztük, mik voltak a közvetlen okok, hogy kapitányváltás történt 1983 nyár elején. Aztán ennek a cikkünknek közvetlen felvezetésként áttekintettük a fiatal, mindössze negyvenegy éves Mezey első lépéseit szövetségi kapitányként. Most pedig nézzük át 1984 első nyolc hónapját, hogy épült és alakult a magyar labdarúgó válogatott, míg pályára nem lép az első világbajnoki selejtezőjén.
A benidormi hotel erkélyéről akkor még nem lehetett Mexikóig ellátni
Labdarúgó-válogatottunk két, feledhető színvonalú barátságos mérkőzéssel zárta az idényt. Albániát 1-0, Kazahsztánt 3-0 arányban vertük. A válogatott egyik játékosa az albán meccs utáni nyilatkozatában elmondta, a lényeg, hogy a három pont megvan. Most egy pillanatra tekintsünk is el attól, hogy valószínűleg a mienk a világ egyetlen csapata, amelyik barátságos meccseken is képes pontokat szerezni (ezzel már Egervári Sándor kapitánysága idején is így voltunk, hiába no, Magyarország jobban teljesít), és gondolkodjunk el inkább azon, hogy mégis, mi a fene haszna volt ennek a két mérkőzésnek.
Az albánok eleni kezdő (Fotó: MLSZ)
Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak.
A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.
1982
Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak.
A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.
1978
Érdekes dolognak lehettek ma szemtanúi a tévénézők, ha negyed öt körül az RTL Klubot nézték. Még javában tartott a Magyarország-Szlovénia kézilabda világbajnoki-selejtező, amikor egyszer csak az utolsó magyar támadás előtti időkérést követően elkapcsoltak a nagyon várt hatoslottó-sorsolásra. Három góllal vezettek a mieink és volt hátra körülbelül negyven másodperc. Léderer Ákos kommentátor megnyugtatott mindenkit, hogy a Sportklubon majd visszanézhetőek lesznek a zárómomentumok is, de az ember már csak egy kíváncsi természet marad, nem szívesen várja meg a 21:15-kor kezdődő ismétlést, hanem inkább utánaolvas a végeredménynek, már ha lehetősége nyílik rá egyáltalán, rendelkezik például internet-hozzáféréssel. Azt sem felejthetjük el, hogy a Sportklub jelentősen kisebb lefedettséggel rendelkezik, mint anyacsatornája.
Mi a hibát most nem elsősorban a kommentátorban keressük
Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak.
A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.
1966
Az 1966-os világbajnokság selejtezőiben megint csak a Német Demokratikus Köztársaság volt az egyik ellenfelünk – idegenben döntetlen, otthon győzelem volt az ellenük való mérlegünk, Ausztriát viszont oda-vissza vertük. A keret bizakodó hangulatban kelt útra a futball őshazájába, Angliába. Valóban tele voltunk egészen kiváló futballistákkal, és Barót Lajos még azt a luxust is megengedhette magának, hogy Varga Zoltánt és Tichy Lajost kivitte bár a világbajnokságra, ám egyetlen percre sem küldte őket pályára.
Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak.
A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.
1986
1955. június 8-án született José Antonio Camacho, a Real Madrid és a spanyol labdarúgó válogatott egykori védője.
Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak.
A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.
1962
