Válogatott okosságok

Közismert tény, hogy a heti rendszerességgel bírózó edzők mindig úgy indítanak, hogy "nem szokásom a bírókkal foglalkozni, de..."

De nekünk tényleg nem szokásunk más sajtóorgánumok tárgyi tévedéseit felhánytorgatni, hiszen mi is fogtunk mellé nem egyszer, és sokszor a legalaposabb körültekintéssel megírt cikkbe is be-becsúszik egy-egy ordító hülyeség.

De azért a Sportgéza tegnap esti cikke mégis kissé meglepett. Bár az angolok edzésmódszereiről szóló beszámolók sem számítanak friss hírnek, hiszen az angol sajtó már egy hete részletekbe menően kielemezte azokat, az igazán megdöbbentő rész csak ezután jön:

Mindeközben a BBC úgy értesült, hogy Ecuador ellen kísérletezni fog Roy Hodgson és a Manchester City szélsőjét, James Milnert játszatja majd jobb hátvédként, miután Glen Johnson nem győzte meg Peru ellen, míg Wayne Rooney a középpálya bal szélén kap helyet.

Sok poszton bizonytalan még a szövetségi kapitány a kezdőcsapat kapcsán, ezért Jack Wilshere, Alex Oxlade-Chamberlain, Ross Barkley és Rickie Lambert is lehetőséget kap, hogy meggyőzzék játékukkal Hogdsont.

A BBC értesülései márpedig általában nagyon megbízhatónak számítanak, de most különösképpen azok, hiszen mint a fenti idézetben hivatkozott BBC-s meccsbeszámolóból is kiderül, az Ecuador elleni meccset már három nappal ezelőtt, szerdán, lejátszották...

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

1958

 ...nem a vörösesbarna vas- oxid méltatása, hanem könnyed VB kedvcsinálónk újabb epizódja következik. Fogadják szeretettel a Kedves Blog olvasók:

 Rust egy városka Ausztriában, Burgenland tartományban. A történelmi Magyarország legkisebb szabad királyi városa, amelyben, a hagyomány szerint állítólag minden házának kéményén gólya fészkel.

Ebben a kis városban rendezték meg a napokban – immár a Bloggal együtt Brazíliára hangolva – a világbajnokságra kijutott nemzetek szemrevaló hölgyeinek már-már hagyományosnak mondható szépségversenyét. A bizonyára rendkívül izgalmas "összecsapások" a VB lebonyolításának rendjét követték: 32 résztvevő, nyolc négyes csoport, két legszemrevalóbb továbbjutó a nyolcaddöntőbe, majd egyenes kiesés elve alapján választódott ki a legszebb, aki jelesül egy kolumbiai hölgy, Daniela Ocoro Meíja lett. Az első számú udvarhölgy Felizia Kitchings, a bronzérmet pedig a könnyen megjegyezhető nevű ecuadori Laritza Libeth Parraga Arteaga szerezte meg.

Ecuador, Kolumbia, Egyesült Államok

Daniela díja a gondolom nagyon szép erkölcsi siker mellett majdnem egymillió forintnak megfelelő euró volt...A hölgy szerint a világbajnokságot is Kolumbia nyeri. Meglátjuk jobb tippelő-e Bettánál.

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

1954

A második világháború utáni első, 1950-ben, Brazíliában rendezett világbajnokságon a szocialista országok közül egyedül Jugoszlávia vett részt.

A 20. századi magyar történelem egyik legsötétebb időszaka egybeesik a magyar futball legfényesebbnek tartott korszakával. A legenda máig él, azonban, ahogy az a legendákkal lenni szokott, a mítosz keveredik a valósággal. Ma is több helyen szerepel például, hogy a magyar labdarúgó-válogatott 1950. május 14. és 1954. július 4. között egyetlen mérkőzést sem veszített el. Ez sokáig így volt, sőt a korabeli közvélemény és maguk a futballisták is így tudták. 2001-ben azonban a Magyar Labdarúgó-szövetség elnöksége akként döntött, hogy két 1952. májusi, az úgynevezett Moszkva-válogatott ellen megvívott találkozót hivatalos válogatott mérkőzésnek minősít. Ebből a kettőből az egyiket, az 1952. május 27-eit elveszítette az Aranycsapat. Úgyhogy a négyéves veretlenség ma már nem létezik.

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

1938

Négy esztendővel később ismét európai ország, Franciaország volt a világbajnokság házigazdája. A politika beleszólt a szervezésbe, Ausztria ugyanis kiharcolta a szereplés jogát, ám az Anschluss folytán megszűnt önálló ország lenni, legjobb futballistái onnantól fogva a német válogatottban rúgták a labdát. (Ennek megfelelően például az 1938. április 24-én megvívott és 5:3-as magyar győzelemmel zárult találkozót Bécs–Budapest összecsapásként könyvelték el, ilyen módon nem gazdagította a magyar–osztrák meccseknek csak az angol–skóthoz mérhető sorozatát.)

1962. június 4-n született Disztl László, a Videoton, a Budapesti Honvéd és a magyar labdarúgó válogatott egykori védője.

Véget értek a bajnokságok. A világ értő fele Rióra, a futball-világbajnokságra figyel, és többé-kevésbé lázas izgalommal számolja vissza a napokat. Egy elsősorban focival foglalkozó blognak kutya kötelessége ilyenkor ugyanezt tenni, szerencsére ez nem is esik nehezünkre. Különösen úgy nem, hogy váratlan segítséget kaptunk rendszeres olvasónktól, barátunktól, a József Attila díjas írótól, Benedek Szabolcstól. Szabolcs már egészen kisgyerek kora óta fanatikus rajongója a sportágnak, eleinte Szolnokon, majd egyetemista korától Budapesten lett a stadionok állandó látogatója. A mai napig bárki találkozhat vele a Bozsik Stadion korzóján, esetleg a Kanyarban, ahogy biztatja kedvenc csapatát, egyformán figyelve a szurkolókat és a játékosokat – talán épp a következő könyvéhez gyűjt élményeket. Elképesztő historikus és futballtörténelmi ismeretei valóságos élő lexikonná változtatták: középkori regét mesél, vagy épp fejből vágja az elmúlt évtizedek bármelyik Honvéd vagy válogatott kezdőcsapatát. A riói vébét felvezető sorozatunk az ő tollából származik, magyar válogatott részvételeit mutatja be a korábbi világbajnokságokon. Szabolcs eredetileg egy önálló könyvbe írta, végül azonban úgy alakult, hogy blogunknak ajándékozta. Mi pedig hálás köszönettel felhasználjuk, és büszkén nyújtjuk át olvasóinknak. 

A külön forrásmegjelölés nélküli képek forrása Dénes Tamás, Hegyi Iván és Lakat T. Károly Válogatott Gyűjtemény - Száztíz év legemlékezetesebb futballmérkõzései címeres mezben című könyve, amiért nekik is jár a köszönet.

 A Válogatott Blog szívből gratulál a női röplabda-válogatottnak, akik magabiztosan vívták ki a hétvégén Izraelben zajló EB- selejtezőn a jövő évi holland-belga közös megrendezésű kontinensviadalon való részvételt.

Nézzük az utolsó mérkőzés jegyzőkönyvét, mely végül az imponáló csoportgyőzelmet  jelentette a lányoknak. Külön felhívnám a kedves Olvasók figyelmét a nézőszámra. Vajon hogy férhettek be a drukkerek a csarnokban?

Magyarország–Svédország 3:0 (15, 18, 20)
Netanya, 50 néző. Vezette: Altiparmak (török), Zulfugarov (azeri).
Magyarország: Tálas 2, Vacsi 9, Dobi 8, Liliom 5, Sándor 17, Pallag 10. Cs: Lévai (liberó), Szombathelyi. Szövetségi kapitány: Jan de Brandt.
Svédország: Harlin 2, Rejzovic 3, Wasserfaller, Jacobsson 9, I. Haak 9, A. Lazic 3.  Cs: Edberg Vieira (liberó), R. Lazic 1, Sjöberg 1, Rix, Lundvall. Szövetségi kapitány: Tina Celinder-Nygren.
Az eredmény alakulása: I. játszma: 3:0, 10:9, 15:10, 22:13. II. játszma: 7:2, 7:6, 15:11, 20:13. III. játszma: 6:3, 9:9, 15:11, 20:15.

Jan de Brandt: "Nagyon nagy szükségünk volt a győzelemre, meg kellett nyernünk ezt a meccset 3:0-ra. De a szükség és az akarás között óriási nagy a különbség. Az első két játszmában domináltunk a meccsen, s vezettünk a harmadikban is, de ekkor nagyon sokat hibáztunk is. Szerencsére az ellenfél is megtette ugyanezt, így végül sikerült kiharcolnunk a győzelmet."

Tina Celinder-Nygren: "Gratulálok a magyar csapatnak, de a sajátomnak is. Fiatal csapatom jelenleg ennyire képes, de leszünk mi ennél sokkal jobbak is."

Tálas Zsuzsanna: "Ahogy Jan is mondta: vannak meccsek, amit meg akar nyerni és van, amit meg kell nyerni a csapatnak és ez a mai az utóbbiba tartozott. Mindenki utolsó csepp „vérét”, energiáját mozgósította, de nincs mit magyarázni, továbbjutók vagyunk, már csak az a kérdés hogy hányadik helyen...”
A csoport végeredménye: 1. Magyarország 12 pont (14:8), 2. Franciaország 12 (12:7), 3. Izrael 12 (13:9), 4. Svédország 0 (3:18)

 Most pedig lássuk a nem csak kiváló, hanem rendkívül csinos főszereplőket. Az összeállításban található Tálas-Vacsi szóvicctől megkímélem Önöket.

 Tálas Zsuzsanna, Vasas-Óbuda:

Akár az örökifjú Dombi Tibi szűkebb pátriájából származó népszerű rock együttes, a Tankcsapda soraival is csalogathatnák az alábbi urak a Blog kedves Hölgy- olvasóit. Brazil-  kedvcsinálónk harmadik állomásán a világbajnokságon részt vevő jóképűnek mondott fodballistákat gyűjtöttük csokorba, s nyújtjuk át szeretettel Önöknek:

Brazília, Dani Alves:

                           Akárhogy is erőlködött, szokatlan módon egyelőre trófea nélkül az idén

FTC II (13.) – Jászapáti (11.): A Jászapáti a nem éppen várakozásoknak megfelelően záródó szezon ellenére legalább elmondhatja magáról, hogy ők döntötték el az aranyérem sorsát. De mibe kapaszkodhat a Fradi II? Lipcsei csapatának szereplése az NB III-at végül vállaló NB I-es tartalék/ifi csapatokhoz képest egyértelmű csalódás. Csupán a Nyugati-csoportban vitézkedő Haladás II. tartozik a mezőny harmadik harmadához, a Honvéd/DEAC/Győri ETO/Videoton a dobogóért küzd. A Fradi szurkolók különösen sokat keseregnek azon, hogy NB1-ben is bemutatkozó fiataljaik is gyakorta betliznek az NB III-ban. Tavasszal mindössze egyetlen egyszer sikerült nyerniük. Mivel hétvégén éppen szünet lesz a legmagasabb osztályban, ezért nem kizárt, hogy néhány lejátszót is üdvözölhet majd a közönség – bár ez például a Cigándot sem zavarta abban, hogy három ponttal távozzanak Budapestről. Itt van a legnagyobb esély vendégsikerre. Tippem: 1-2

Ezt jövendölte az Oldalvonal Sportmagazin által felkért blogger (egészen pontosan én) a bajnokság 29. fordulójának alsóházi rangadójára. Kijelenthetjük, hogy egészen zseniálisan sikerült ráérezni a végeredményre, mert 10-0-ás hazai siker született. Ezzel a Fradi II megragadta az utolsó szalamszálat, hogy egyenes ágon megkapaszkodjon az NB III-ban. Ehhez már csak annyi szükségeltetik, hogy idegenben legyőzzék a Tiszaújvárost és a REAC ne győzzön Putnokon. Bár nem kizárt, hogy végül mindkét csapat megőrzi harmadosztályú tagságát, mert csak a legrosszabb 13. helyezett kényszerül búcsúzni -egyelőre a Veszprém áll a legrosszabbul, 27 ponttal, szemben a Bölcske és Fradi II 28-28 pontjával.

Tekintve, hogy az idei NB III-as bajnokságok legnagyobb gólkülönbségű diadala született meg ezen a szép szombaton, továbbá a Mezőkövesd abszurd felvetése miatt újra kísért a létszámbővülés réme - illetve mindig lesznek, akik fel fogják vetni - kicsit pillantsunk jobban az eredmény mögé és próbáljunk választ keresni arra, hogy érdemes lenne-e visszacsinálni az NB II és az NBIII mezőnyének szűkítését. Persze az alsóbb osztályú ligákról egyelőre nem esett még szó magasabb szinteken, de egy rövid elemzést talán megér. A Blog mindig is kiállt a „nadrágszíj-meghúzás” mellett, úgy illő hát, hogy az utolsó forduló előtt készítsünk egy mérleget. Tehát lássuk az NB III Keleti-csoportját az utolsó, záró forduló előtt! Az őszt így zárta az akkor még 16 csapat.

Fradi II-Soroksár edzőmeccs a Népligetben

500 kapott gól egy idényben?

Két korábbi írásunkban (Kistökösök  és KO! De minek?) már szóvá tettük, hogy sportszerűtlen, megalázó és megszégyenítő vereségeket mérnek a jobb se helyzetben levő utánpótlás csapatok a szerényebb merítési lehetőseggel dolgozó együttesekre. Az ügyben az MLSZ-t is megkerestük de még csak egy pogácsára sem méltattak bennünket.