Blogunkról nem lehet azt mondani, hogy elfeledkeznénk a magyar futball-piramis talapzatáról, a megyei labdarúgó életről. Foglalkoztunk már többek között az eltünedező falvak megszűnt csapataival Beregben, vagy az ország talán legszebb fekvésű pályájának szomorú sorsával a Dunakanyarban. Majd folytattuk Zala megye aprófalvainak pontvadászatával,  Borsod három településének uniójáról és diadalmenetéről is ejtettünk pár szót - sőt, Borsodba később vissza is tértünk. Voltunk bajnokin Hévízgyörkön (Pest megye) a B-betűs déli megyékben (Baranya-Bács-Békés) no meg Csongrádban és csóváltuk a fejünket az utánpótlás-támogatás körüli visszásságok láttán Szatmárban és Vasban. A teljes cikksorozat egyébként itt olvasható. 

De most tényleg a legalacsonyabb szinteken szeretnénk szétnézni. A "járási-kettő", vagy "megye-három" mesés világában, a hatodosztályban. Egyszer ezt már megtettük, kifejezetten azokat a csapatokat keresgetve, akik még ezen a szinten is pezsgőt bontanak pontszerzés után.Most is ez a keresés az elsődleges célunk, de jobban nyitva tartjuk a szemünket és egyéb érdekességeket is felkutatunk.

Ám mielőtt tényleg belekezdenénk... ezt az írásunkat most azzal fogjuk kezdeni, amivel az előzőt befejeztük:

Ennek a bejegyzésnek egyáltalán nem az a célja, hogy a fenti csapatokból gúnyt űzzünk. Sőt! Aki hobbiból húz csukát és szán erre a játékra legalább heti egy napot az életéből, azon egyébként sincs mit számon kérni. Lehet, hogy csak hatod/hetedosztály, de 811 csapatban (csapatonként 13 emberrel számolva) vasárnaponként 10 és fél ezer honfitársunk tesz valamit az egészségéért és küzd magáért, csapatáért és azért a településért, ahol él. A tataháziak mottójához („Ez a sportág a szerelmünk, a szerelemért pedig áldozunk”) pedig felesleges bármit hozzáfűzni. Isten óvja és gyarapítsa a magyar amatőr-labdarúgást!

Foto

"Megye három", megyei IV.

Míg 2013/14-ben még "csak" 811, a 2016/2017-es szezonban már 864 csapat állt rajthoz a legalacsonyabb szinteken.

Azért szinteken és nem szinten, mert ez egyaránt jelenthet hatod, avagy hetedosztályt. A fővárossal együtt 20 megye általában három szintre esküszik (megyei I.-II.-III. osztályok), ám Baranyában, Csongrádban, Budapesten és Somogyban van IV. osztály is. Nyugodtan mondhatjuk, hogy ahány megye, annyi szokás. 

Pont tíz éve, a 2006/07-es szezonban még nyolcadosztály is volt. Igaz, ez két csapatra szorítkozott, a Budapest IV: osztály két csoportjára. Ez azért lehetett így, mert a fővárosban akkor öt különböző osztály volt (I, I/B, II, III, IV). Jóval korábban, ötven éve nem volt ritka Budapesten a hatodosztály sem.

A legegyszerűbb szisztéma talán Jász-Nagykun-Szolnok megyében van, hiszen egy első-, egy másod- és egy harmadosztály van, slussz!

Hevesben ezt megbolondították úgy, hogy a megyei I. után következik két másodosztályú csoport, legalul pedig újra egycsoportos harmadosztály zárja a sort - ez egyébként egyedülálló felállás az egész országban.

Már a Heves megyei másodosztályok sem semmik! Távolról sem megszokott, hogy a "megye-kettőben" öt csapat is száz gólig jusson (Nyugati-csoport). Nem csoda, hogy 37 lőtt góllal nem lehetett felállni a góllövőlista dobogójára - a Nyugati csoportban 55, míg a keletiben 56 gólt szerzett a két gólkirály, Csoszánszki Dávid és Szeruha Dávid. Gratulálunk!

És bár nem a legalacsonyabb szinten történt, de akkor is figyelemre méltó a keleti csoportban senyvedő Szihalmi SC teljesítménye. Mind a 26 mérkőzésüket elveszítették, összesen 344 gólt kaptak 10 találat mellett. 13 kapott gól meccsenként az átlag. A Kömlő ellen így is sikerült 4-3-as előnyre szert tenni a szünetre, de a második félidőben a vendégek egy 6-0-ás hengerrel fordítottak, így odalett a pontszerzés.

MIndezt körülbelül tízmilliós költségvetésből sikerült elérni.  

Itt még komoly terveik voltak a szihalmiaknak

A legtöbb megye általában területi elveket követ, hiszen ezen a szinten minden forint számít, a jó beosztással több száz kilométert megspórolhat egy kiscsapat. Győr-Moson-Sopron megyében hat, Pest megyében hét , Borsodban és Szabolcsban 5-5 csoportban kergetik a labdát a lelkes amatőrök. Hiába egyszerű a kialakítás Jász-Nagykun-Szolnok megyében, feltehetőleg kényszer szülte, hiszen nincs elég csapat. Míg Győr-Mosonban és Pest megyében csak a legalsó szinten 80, illetve 97 csapat adta be a nevezését, addig Jászban' összesen van 78 település. De mégsem itt, hanem a fent már említett Hevesben van a legkevesebb csapat a legalsó vonalban - mindössze 14-en álltak rajthoz.

A legkisebb mezőny a Borsod megyei Encs körzeti bajnokságában gyűlt össze, ahol öten adtak be nevezést - mindenki négyszer játszott egymással, összesen 16 fordulóban. A Vilmány HSE (róluk még sztorizgatunk lentebb) hamar ellépett az üldözőktől, de hála a roppant keigyensúlyozott középmezőnynek, voltak bőven izgalmak. A Beret kissé kilógott ebből az ötösből, de már a hatodik fordulóban megszerezték első pontjaikat a Baktakék legyőzésével, így rajtuk lévő nyomás és további szerzett pontok nélkül telt el a hátralévő tíz kör. Nem csak a vilmányiakról, hanem a Beretről is ejtünk pár szót később. Míg általánosságban növekedett a csapatok száma, addig az encsi körzetben 3 év alatt 12-ről olvadt a jelenlegi ötre.

Mályi ultrák ünneplik csapatuk 18-0-ás győzelmét a Monok ellen - Fotó

Kis pénz, nagy pénz, kis foci

Miért szép az élet a megyei másodosztály alatt? Mert gyakorlatilag semmilyen elvárás nincsen. Ne feledjük, hogy itt tényleg azok fociznak, akik szeretnek focizni - a barátaikkal, a mozgásért, a csapatért, a település dicsőségéért. Már a megyei II. osztályban kötelező indítani U-19-es és U16-os, avagy U-14-es csapatokat, nem beszélve a Bozsik-program keretein belül versenyeztetendő három kölyök-korosztályról. Egy amúgy is fogyatkozó kistelepülésen sokszor jó, ha összejön egy csapatnyi ember és egy-két csere.  A megye-kettő alatt persze nem tilos indítani UP-csapatot, ám az MLSZ csupán ajánja, nem várja el. 

Azért túl sokan nem élnek a lehetőséggel, ám a megyei harmadosztályban nem egy helyen találkozhatunk megyei III. osztályú ún. tartalék-bajnokságokkal, ahol többnyire ifik versenyeznek, kiegészülve néhány negyven körüli labdazsonglőrrel (Borsodban, Győr-Mosonban, Komárom-Esztergom megyében). Budapesten ezt a szerepet tölti be a IV: osztály 4. számú csoportja, ahol csak tartalékcsapatok szerepelnek.

Csupán be kell fizetni a nevezési díjat és a tagsági díjat júliusban (általában 100 ezer és 20 ezer forint), no meg fenn kell tartani a pályát (gondoljunk bele, hogy egy ilyen aszályos évben ez mivel jár) és gondoskodni sportfelszerelésről és a játékvezetők díjazásáról - vannak az ún. "versenyeztetési költségek" ez ha jól vettem ki 31 290 forint minden hazai találkozón. Ebből 7000 és 5000 forint jár a sporinak és asszisztensének. A pályahitelesítés még 15000 forint + ÁFA az MLSZ által "ötödosztályú" pálya esetében.

A játékosokra vonatkozó "versenyengedélyi-díj" - tehát az ún. "igazolás" éves díja pedig 4100 forint játékosonként, az esetleges átigazolás pedig 2200 forint + ÁFA.

A pályára bizony költeni kell - itt speciel Csabdiban nyírják a füvet. Foto.

Azért ha belegondolunk, ez annyira nem is kevés. Nem is hatalmas összeg, de "sok kicsi sokra megy" és ha nincs valaki (mondjuk az önkormányzat), aki a pénzügyekkel foglalkozik a többiek helyett és esetenként a zsebébe nyúl, akkor általában szét is széled a csapat. Ahogy az történt Bereten (lásd fentebb) jó két éve. A megyei másodosztályban is évi 940 ezres költségvetés kellett a csapatnak, ami egy alig 300 lelkes falucskában nem kis tétel. Nem véletlenül fújtak visszavonulót és indultak újra egy szinttel lejjebb a csapat maradékával.

De ők legalább újra tudták indítani a labdarúgást a településen. A 2016/2017-es szezonban egészen pontosan 49 csapat lépett vissza a bajnokság közben, a teljes mezőny 5.7%-a. A legtöbben Pest megyében - itt hét csapat szűnt meg, ebből négy ugyanazon csoportban. A második némi meglepetésre a kis Zala hat visszalépővel, a dobogó harmadik fokán Nógrád, Szabolcs és Fejér következik 4-4 kizárt/megszűnt/visszalépett csapattal. Csupán Hajdú-Biharban fejezte be pontosan az a mezőny a bajnokságot, akik nekiindultak az első fordulónak.

Ha már az encsi körzet kapcsán felvetődött Vilmány neve... 2000/2001-ben az 1400 lelkes falunak három csapata is volt. Az egyik az igen egyedi nevű Honagró FC, a Vilmányi Spartacus és a jelenleg is létező, "tradícionális" Vilmányi HSK. Ez  a csapat-orgia még az Indexet is megihlette és szépen körül is járták a témát. Ez az idilli állapot 1998 és 2001 között állt fent. Ebben az évben a Spartacus, egy évre rá a Honagró is is lehúzta a rolót.  Maradt tehát a VHSK. 2014-ben ők is utolsók lettek 23 pont levonást követően, rá egy évre már nem is tudták befejezni a bajnokságot, de a következő szezonban újra szerencsét próbáltak és bajnokok lettek. 

Vilmányi aranycsapat - Fotó és a lehetséges jövő boncolgatása (boon.hu)

Tisztelet Tataházának!

Nem meglepő, hogy a három és fél éve megírt bejegyzésünk csapataiból már csak hírmondónak maradt egy-kettő. Már abban az évben megszűnt a Makkoshotyka SE és azóta sincs foci a Bodrog-menti településen. Nincs már meg a Frimex sem, ahogy a győri Nádorváros SC-re is nagyjából csak mi emlékezünk. A Somogygeszti KSK egyike annak a 49 csapatnak, akik idén dobták be a törölközőt.

Ám akadtak túlélők is! Például a mottója miatt minden szimpátiánkat bíró Tataháza SK - igaz, egy év kihagyással, mert tavaly nem volt csapatuk. A Fejér megyei Vereb legszebb hagyományait folytatva 2015/16-ban nem nulla, hanem  mínusz 8 ponttal zárta a bajnokságot. Idén már Vereb-Pátka II néven indultak el és zártak a  tabella utolsó helyén - ezúttal plusz nyolc ponttal.

Dél-Bács-Kiskun kiscsapata, Tataháza ugyan szerzett idén pontot, de azt azonmód le is vonták tőlük, így a legutóbbi öt befejezett szezonjukból mindössze egyszer végeztek nullánál nagyobb pontszámmal, mégpdig a 2013/14-es bajnokságban, amikor az utolsó fordulóban, Kissszálláson sikerült 2-1-re legyűrni a házigazdákat.

Képen: Tataháza-Bácsborsod még 2009-ből. Hamisítatlan megyei milliő

De döntetlenjükkel a bácsiak mégis elkerültek a képzeletbeli összesített tabella tökutolsó helyéről! Hozzájuk hasonlóan lett nulla pontos a Veszprém megyei Lovászpatona (3 pont levonás) és a csongrádi Pusztaszeri SE (4 pont levonás). 

Az alsó régiókban egyetlen csapat neve mellett áll zéró pont, amelyet nem sújtott pontlevonás: ez pedig Borsod-Abaúj-Zemplén megye III. osztályának Zemplén csoportjában szereplő Bodrogolaszira igaz. Az olasziak pedig tíz éve nem végeztek utolsó helyen és az elmúlt évtizedes pont-minimum is kilenc egység volt. 

Bodrogolaszi, római katolikus templom. A településen van még egy szép Lónyay kastély is

"Kis színes"

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei III. osztály Szamos csoportját a Jánkmajtis nyerte, mindössze egyetlen vereséggel. Nem is ez a teljesítmény elképesztő, hanem a 184 rúgott gól. Fájdalom, az a két csapat, amit nagyon megszórtak, időközben visszalépett a további küzdelmektől. A Botpaládot pedig 22-0-ra verték. Azon a meccsen a jánkmajtisi gólzsák, Balás Gergely 9 gólt rúgott. A 184 találatból 108-at jegyzett egymaga, ami ezen a szinten is elképesztő teljesítmény.

A Magyar Kupa hatodik fordulójába - tehát az országos főtáblára, a 128 közé -  nem jutottak csapatok a megyei II szint alól az MK 2015/16-os kiírásában. Nem úgy egy évvel korábban! Pont a Tataháza csoportjában (Bács-Kiskun megyei III Déli csoport) szereplő  Géderlaki KSE a legjobb 64 közé verekedte magát és csak a DVSC tudta őket megállítani (0-3). Csak hogy el tudjuk helyezni ezt a sikert: a megyében 72 csapat indult el a sorozatban. A géderlakiak egészen az elődöntőig meneteltek, öt (!!!) párharcot megnyerve. Bár a Tiszakécske legyőzte őket az immáron megyei kupáért folyó harcban, az elődöntő országos főtáblát ért. Ott a második fordulóban legyőzték a megyei I. osztályú Tiszakanyárt és jött a Debrecen. 

Az NB III-ban megszűnt, 36 éve még a Real Madridot is legyőző Tatabánya a megyei harmadosztályban élt tovább. Korábban, még NB III-as barangolásaink idején írtunk a TASK-ról, ileltve a Sárisáp-TASK csapatáról. A hányattatott sorsú utánpótlás-egyesület túlélte az anyaklubot, így jobb híján ők viszik tovább a lángot az U-19-es csapatra építve. Az első lépcsőfokot sikerült meglépni, a Komárom-Esztergom megyei bajnokság III. osztályában (Mészáros és Mészáros csoport) 26-2-0-ás mutatóval, 262-19-es gólkülönbséggel söpörték be az aranyérmet. Feltételezhetően nem akarnak megállni a megyei másodosztálynál.

Rajtuk kívül egykoron első osztályú múlttal rendelkező, jelenleg hatodosztályú csapat az 1898-ban alapított Budapesti Egyetemi AC, közismertebb nevén BEAC - Budapest III. osztály.

Több, kimondottan romákra épülő és nevében is roma csapat található ezekben az osztályokban - pl Komárom-Estergomban a Ceferino Roma csapat (Cauxerio Belmiro személyében angolait is foglalkoztatnak), Nógrádban a Roma SE Varsány, De a Budapesti III. osztályban ott van az afrikaiakat játszató Africa Stars néven alapított, jelenleg Mahatma Gandhi SE futó csapat (képen, lent), vagy akár az oda visszasorolt, egykori NB I-es játékosokat is játszató Inter CDF SE.

És végül, de nem utolsósorban: ha egy csapat a hetedosztályban az utolsó helyen végez, akkor joggal érezheti úgy, hogy ők az ország egyik legrosszabb csapata. Láthattuk, hogy a sereghajtók nem egyszer nulla ponttal fejezték be a bajnokságot - de a negatív pontszám sem volt ritka. Üdítő kivétel a Somogy megyei IV: osztály Balaton csoportjának utolsó helyezettje, a Látrányi LSZ. Ők 21 pontot gyűjtögettek, így ennek a kategóriának ők az abszolút királyai. A bajnokság felénél még hatodik helyen álltak. Érdekesség velük kapcsolatban, hogy a pályájuk világítással is ellátott, viszont csak 62*30 méteres, ami elviekben semmilyen nagypályás kategóriába nem illik bele. A kép alapján itt akár a Vasas egykori kiválósága, Galashek Péter is könnyedén be tudná futni a két tizenhatos közötti teret.