1952. augusztus 23-án született Carlos Alonso González "Santillana", a Real Madrid és a spanyol labdarúgó válogatott egykori csatára
A cantabriai Santillana del Mar-ban született, „művésznevét” is innen kölcsönözte. A versenyszerű futballt szülővárosában kezdte el, de hamarosan egy Santillana-közeli városba, Barredába igazolt. Itt a gyerekcsapatban az első edzője Valentin Cuétara volt, akire mindig nagy szeretettel gondol. Ugyanebben a klubban játszott először a Tercera Divisiónban.
„Az edző, Cuétara, a város nevén szólított minket, hogy azonosítson minket. - Lássuk csak a santillanait - mondta. És én voltam Santillanából… Aztán így folytattam a Rayo Cantabriánál és a Racingnél. Örültem, hogy így hívtak, mert végül is ez volt a városom neve.”
Kezdetben, még az ifiben, nem volt éppen sallangmentes, sőt, a szakemberek csak legyintettek, olyan darabos, sosem lesz belőle igazi labdarúgó.
A 60-as évek végére a fiatal Santillana látványos átalakuláson ment keresztül. José Emilio Santamaria beválogatta őt az ifjúsági válogatottba Franciaország ellen. A következő évben, az 1970/71-es szezonban a Racing Santanderhez került, ahol elnyerte a másodosztály gólkirályi címét, 35 találkozón tizenhat góljával. Ebben semmi furcsa nincs, mivel röviddel előtte bebizonyította góllövői tehetségét, amikor elnyerte a kantábriai régió hasonló díját.
A santanderi közönségkedvenc...
...és 1970-ben a Racing Santanderben az alsó sor közepén
1971-ben a Real Madrid bejelentkezett érte, még akkor be sem töltötte a tizenkilencet. A durva játéka, a kevés mozgása és a nem éppen magas technikai tudása láttán nem sokan bíztak benne a szakemberek közül. Carlos és a sportág kedvelőinek nagy szerencséjére volt, aki hitt benne - ez maga, Santiago Bernabeu volt.
1971 nyara a Real Madrid számára az átmenet egyik nyara volt, Paco Gento visszavonulásával és olyan kulcsfigurák távozásával, mint Manuel Sanchis Martinez és Antonio Betancort kapus. A védő hiányában Antonio Calderon klub alelnökét Alicantéba küldték, hogy megnézze a Hércules és a Santander közötti barátságos meccset. Calderon nem akart egyedül részt venni a meccsen, ezért felhívta Santiago Bernabeut, hogy menjen vele. Bár Bernabeu visszautasította az ajánlatot - középső védőt kerestek volna, az elnök meg érezte szakértőnek magát ebben -, Calderon végül meggyőzte Bernabeut, hogy menjen. A meccs egy unalmas 0:0 volt, ami jó jelnek kellett volna lennie a Real védő kereső célja miatt, azonban Bernabeu szeme inkább Santillanán akadt meg.
„A középső védő egy szamár - mondta az egyik helyettesének -, de azt a centerkölyköt megkedveltem. Végig hajtott, annak ellenére, hogy halálra rúgták. Egyszer sem viszonozta, nem reklamált. Szeretem az ilyen embereket. Méltóságteljes volt, felejtsd el ezt a középső védő izét. Szerződtetném a gyereket."
Elég türelem és idő bebizonyította: kétségtelen, hogy egy igazi briliáns, korának egyik legjobb középcsatára lett belőle.
A Real Madrid csapatképén 1973-ban az alsó sor közepén Amancio és Velasquez között...
...és az 1974/75-ös bajnokcsapatban az alsó sorban balról a második Roberto és Macanás között
Az első két szezonban elért 10 és 15 találat után a következő tíz szezonban mindössze háromszor végzett a 15 alatt.
A Real Madrid 1977/78-as csapatképén az alsó sorban jobbról a második játékos Uria és Isidro között
A legtöbb gólja 1982/83-ban volt (30), bár ez sem volt neki elég ahhoz, hogy gólkirály legyen.
1983-ban a Murcia elleni bajnoki találkozón az ellenfél kapusa vetődik bele a lövésébe
1976-ban helyezett volt az Aranylabda szavazáson.
1976-ban az alsó sorban jobbról a második Velazquez és Rubinan között
Címei és mutató is irigylésre méltóak. A Reallal 9-szeres spanyol bajnok, 4-szeres spanyol kupa-győztes, 2-szeres UEFA-kupa-győztes, 1-szeres ligakupa-győztes volt.
1980-ban is bajnok volt...
...1986-ban pedig az UEFA Kupa győztes csapatban ünnepel
A Real Madrid-beli meccsei: 461 bajnoki, 46 BEK, 13 KEK, 28 UEFA-kupa, 84 spanyol kupa, 10 ligakupa, 1 szuperkupa, 135 barátságos és nemzetközi meccs.
1981 tavaszán a BEK-negyeddöntőben Moszkvában a Szpartak ellen rohamozza Daszajev kapuját
A nemzetközi kupákban többször volt a sorozat gólkirálya. A BEK-ben 0.456, a KEK-ben 0.846, míg az UEFA kupában 0.535 gólt lőtt meccsenként, vagyis a kupagyőztesek sorozatában majdnem minden meccsen lőtt egy gólt, a másik kettőn minden másodikon.
Egyik emlékezetes mérkőzése, mikor 1985 decemberében az UEFA kupában 4:0-ra verték (egy 5:1-es méretes vereség után) a Borussia Mönchenglabachot. Valdano két találata után a 76. és a 88. percben szerzett gólt. Második találata után a kupac alján
Szerzett góljai száma (mindent beleszámolva): 352 (ebből 186 bajnoki gól).
1988. május 22-én játszotta utolsó hivatalos mérkőzését a Real Madrid színeiben a Valladolid ellen. Stílszerűen, 1:1-es állásnál ő szerzete a győztes gólt. Azon a meccsen a Madrid bajnoki címet ünnepelt.
A búcsú pillanatai
Tizenhét szezont játszott a Madridban, nála többet (tizennyolcat) csak Paco Gento és Miguel Angel töltött el a klubnál.
Pályafutásának végén ő játszotta a Realban a legtöbb mérkőzést, rekordját Manolo Sanchis kerek tíz év múlva állította be, illetve döntötte meg.
A spanyol bajnokságok történetében minden idők hatodik legeredményesebb góllövője. Érdekesség, hogy 0,48-as gólátlaga azt jelzi, közel minden második meccsen betalált (voltak idények, mikor ez 0,7 felett volt), mégsem tudott soha gólkirály lenni.
Legendás volt fejelőtudása és súlypontemelkedése, mindezt úgy, hogy nála testmagasságról alig lehet beszélni, nem érte el a 175 centimétert se.
Pár képkocka a súlypontemelkedésről
1975-ben debütált a felnőtt válogatottban. Ötvenhat mérkőzésen viselte a címeres mezt és tizenöt gólt szerzett. Kétszer jutott ki vele a válogatott világbajnokságra (1978 és 1982) és ugyanennyiszer Európa-bajnokságra (1980 és 1984). Utóbbin döntőt játszott.
Az 1978-as VB-n a brazilok elleni 0:0-ás csoportmeccsen Amaralt készül megállítani...
...az 1980-as EB-n Nápolyban az angolok elleni csoportmeccs előtt a kezdőben az alsó sorban középen, Saura és Juanito között...
...az 1982-es VB-n a második csoportkörös sorozatban az angolok ellen Butcher és Mariner szorításában...
...az 1984-es EB selejtezői egyikén az alsó sorban balról a második Carrasco és Senor között...
...és az EB-n a románok elleni csoportmeccsen Lungot ugorja túl
A L'Équipe francia sportszaklap beválasztotta az EB álomcsapatába: Schumacher - M. Olsen, Bossis, Maceda - Giresse, Tigana, Piatini, Bertelsen, Ceulemans - Elkjaer-Larsen, Santillana.
Ki volt ő, és mit tudott a pályán...
Többször láthattuk őt a válogatottban a mieink ellen játszani, sok jó emléke nincsen válogatottunk ellen, hiszen 1981 áprilisában Valenciában nyertünk 3:0-ra, 1984 januárjában Cadizban nyertünk, míg három hónap múlva az Üllőit úton is csak egy döntetlenre futotta a spanyol válogatott erejéből.
Cadizban Csuhay (2) biztosít, Kardos rúgja el előle a labdát
Klubszinten már eredményesebb volt ellenünk. 1980-ban a BEK második körében októberben az ő góljával verte a Real a Bernabeuban a Bp. Honvédot 1:0-ra, de játszott a Népstadionban a novemberi visszavágón is.
A győztes gólt fejeli Gujdár hálójába Madridban...
...és a budapesti visszavágón a kezdő tizenegyben az alsó sorban jobbról a második Juanito és Gallego között
1981 szeptemberében az UEFA kupában Tatabányán szerepelt, ott ő lőtte csapata gólját, a visszavágón is játszott.
Tatabányán Kovács István hátáról is helyzetbe tudott kerülni
1982 októberében a KEK-ben két gólt rúgott az Újpesti Dózsának Madridban, a visszavágón is az ő góljával nyertek a Megyeri úton.
Madridban az első és a harmadik hazai gólt rúgta...
...és a Megyeri úti győztes gólja
1985 májusában az UEFA kupa döntőjében gólt szerzett Székesfehérváron is és játszott a madridi visszavágón, amikor a Real Madrid 19 év után nyert újra nemzetközi kupát.
Fejesgólja Székesfehérváron, ezzel lett 2:0 az eredmény a Real javára...
...a madridi visszavágón pedig Csuhay és Végh szorításában
2007 decemberében a kantábriai hagyományos zenei gála ünnepségén megkapta a Real Zaragoza aranygyűrűjét.
Pályafutása befejezése után többször is láthattuk öregfiúk hírverő, vagy gálameccseken, a civil életben pedig nyugdíjba vonulásáig egy jól ismert sportszermárka értékesítési vezetője volt.
Carlos Santillana 2016-ban egy gálamérkőzésen a Bernabeuban
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ajánlott bejegyzések: