Válogatott okosságok

1952 február 23-án született Csapó Károly, a Tatabányai Bányász és a magyar labdarúgó-válogatott egykori középpályása.

Sopronban, a helyi Textilesben kezdte pályafutását alig tíz évesen. Tehetségének, szorgalmának és, persze, leginkább a tudásának köszönhetően serdülőkorában már az ifik, ifikorában a felnőttek között játszott. 1973-ban megnyerték az NB III-at.

A Soproni Textilesben 1973-ban az NB III. bajnokaként az álló sorban balról a harmadik játékos

A következő idényében már az NB II-ben volt az esze és motorja a csapatnak, 29 találkozón két gólt rúgott. Más kérdés, hogy vele együtt a soproniak kiestek a végén. De teljesítménye elég volt ahhoz, hogy sorba álljanak érte az NB I-es klubok. Több lehetőség közül, eső körben, a Rába Vasas ETO csapatát választotta, 1974. nyarán alá is írt nekik. Nem sokkal később, mikor rájött, számára van egy hátrányos, nem egyértelmű pont a szerződésben, próbálta tisztázni a helyzetet. Miután nem jutottak egyezségre, meggondolta magát és közös megegyezéssel fel is bontatta szerződését, így az alapozást már az újdonsült Közép-európai Kupa-győztes Tatabányában kezdte meg.

Nyolc szezon alatt 211 bajnoki találkozót játszott.

Az első bajnokijainak egyikén 1974 őszén a pécsi Kiss Lászlóval csatázik

Összesen 68 gólt rúgott.

Egyik gólja, 1978-ban a Haladásnak

Ebben a tatabányai periódusában egy-egy bajnoki ezüst- és bronzérmet ünnepelhetett.

Az ezüstérem után az UEFA Kupában induló 1981/82-es csapatban az ülő sorban jobbról a negyedik dr. Lakat Károly és Lakatos Károly között

Szerepelhetett csapata és a magyar labdarúgás aranykönyvébe írt Tatabánya-Real Madrid UEFA Kupa mérkőzésen.

Gallegoval csatában a tatabányai mérkőzésen

Mit szerepelhetett, két kapufája mellett ő szerezte a győztes gólt.

1:25 környékén kezdődik a sorfalállítási hercehurca, melyt követően megszületett a gólja

Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai. 

1980 legjobbjai: Katzirz - Paróczai, Kovács J., Kereki, Tóth J. - Pásztor, Csapó, Tóth A. - Fazekas, Törőcsik, Kuti.

1980-ban

Így festett 1981-ben az „év csapata”: Mészáros - Herédi, Bálint, Garaba, Tóth J. - Csapó, Nyilasi, Sallai - Fazekas, Törőcsik, Szentes...

Az egyik legjobb éve volt az 1981-es. Ősszel az Üllői úton Nyilasival csatázik

Miután megvolt a feltételül szabott életkora (30) és a válogatottság száma (10), 1982 nyarán profinak állhatott nyugatra.

Egy szezont töltött el abban az FC Toulouseban, amely Bálint László vezérletével akkor jutott fel a francia elsőosztályba és rögtön stabilizálni is tudták helyüket ott, a nyolcadik helyen végeztek. Csak egy mérkőzésen nem játszott, nyolc gólt szerzett.

A következő idénytől a Grenoble játékosa lett, három idényen keresztül játszott ott. Csapata összes mérkőzésén pályára lépett, 96 találkozón 27 gólt rúgott.

A Grenoble játékosaként 1984-ben

1986 nyarán, 34 évesen tért vissza - a Bányászba.

1986 őszén a Hungária körúton Kékesi Rezsővel párban

Elképesztő, még négy idényt eltöltött (mit eltöltött, szinte végigjátszott és vezéregyéniség volt!), 104 újabb bajnokija mellé még 11 gólt is rúgott.

Ebben a tatabányai időszakában is a vitrinbe tehetett egy-egy bajnoki ezüst- és bronzérmet.

A Temesvári Miklós vezette 1987-es bronzcsapatban az alsósor jobbszélén

A Népsport osztályzatai alapján az 1986/87-es bajnoki szezon legjobb labdarúgója volt és ismét bekerült a Labdarúgás álomtizenegyébe: Gáspár - Sallai, Kardos, Garaba, Péter - Kékesi, Csapó, Détári - Kiprich, Plotár, Vincze.

1987-ben

1988-ban lett volna esélyünk az aranyéremre, az együttes ontotta a gólokat, Kiprich József, Plotár Gyula, Vincze István ragyogó formában focizott, de hozzáteszem, kellettek mögéjük kiváló középpályások és védők is. Utólag úgy gondolom, mi, az idősebb játékosok többet tehettünk volna azért, hogy a fiatalokkal elhitessük, megnyerhetjük a bajnokságot. Talán azzal sem bántok meg senkit, ha azt mondom, akkor mintha nagyobb segítséget kapott volna az egyébként ragyogó játékosok alkotta Honvéd... Igen, fájó, hogy nincs aranyérmem. Persze, hogy fáj!

1988-ban csatázik Fitossal, mikor a Bányász legyőzte a bajnokot

Ő még maradt volna, ki tudja meddig, de 1990-ben a fiatal és ambiciózus új edző, egy bizonyos Tornyi Barnabás fiatalítási koncepciójának esett áldozatául (más kérdés, hogy a Tatabánya is...).

Utolsó bajnoki szezonjában az újpesti Steidlt szereli

Miután Tornyi Barnabás átvette az együttes irányítását, az idősebb játékosokra, így rám sem tartott igényt. Az ifjúsági A-csapat edzője lettem, majd amikor már a kiesés szélére sodródott az együttes, azt kérték tőlem a vezetők, hogy a bajnoki szezon utolsó három meccsén üljek a kispadra. Lehetetlen volt már benntartani a csapatot, de azt sem akartam, hogy azt mondják: na, a Csapó Karcsi meghátrált. Kiestünk, akkor ment tönkre a bánya, pénz nem jutott a focira, de más sportágra sem, Tatabánya sportja visszaesett. Az a megfiatalított gárda kiesett…

A búcsú pillanata 1990 nyarán (forrás: Regős László: Tatabányai futballtörténelem)

Amellett, hogy rögtön az utánpótlás nevelésben szerepet kapott, mellette még, bőven a negyven felett, játszott még az osztrák sokadik vonalban az SV Forchtenstein csapatában és itthon a megyei bajnokságban, a Vértesszőlős csapatában is.

Tíz NB I-es találkozó kellett neki, hogy bekerüljön az utánpótlás válogatottba.

1974 őszén az utánpótlás válogatottban középen Godán Lajos és Hauser István között

A nagyválogatottban 1974-ben mutatkozott be Moór Ede szövetségi kapitány alatt, Szolnokon a svájciak elleni barátságos találkozón.

A svájciak elleni kezdőben balról a harmadik Mészáros Ferenc és Dunai III. Ede között

Kisebbfajta csoda, hogy utolsó másodosztályú találkozója és az első válogatottsága között fél év (ebben benne van a közel három hónap nyári szünet is!) sem telt el, mindössze 15 NB I-es találkozó elég volt neki a legjobbak között, hogy bizonyíthasson. Pedig a tatabányaiak akkor nehéz napokat éltek át. Az NB I-es tabellán az utolsó helyet foglalták el. Ilyen körülmények között még nagyobb dicsőség volt kitűnni…

Újoncként csatában Kuhnnal

1986-ig 19-szer szerepelt a címeres mezben, egy gólt szerzett.

És hogy Svájc ellen milyen jól szerepelt élete első válogatott találkozóján, mi sem bizonyítja jobban, a válogatott következő meccsén, 1975 tavasz elején a Práterban az osztrákok elleni fontos EB-selejtezőn újra kezdőben találta magát. Jobbról a harmadik Tóth András és Bálint László között...

...és évekkel később, 1979-ben az NDK ellen, Kovács Ferenc szövetségi kapitány is számított rá az újjászerveződő válogatottjában. Jobbról a negyedik Kutasi László és Kocsis István között

Részt vett az 1978-as argentínai és az 1982-es spanyolországi labdarúgó VB-n. '78-ban mindhárom csoportmérkőzésen lehetőséget kapott, sőt, egyetlen gólját a válogatottban az argentinok ellen szerezte.

Ezzel a találattal kiérdemelte a FIFA különdíját, egy SEIKO karórát, melyet a VB leggyorsabb gólszerzőjének ajánlottak fel.

Góljával kezdődik az összefoglaló

Az óra végül csak 1981-ben jutott el hozzá, akkor is csak Szepesi György akkori MLSZ-elnök, és a neves FIFA-játékvezető, Palotai Károly közbenjárásnak köszönhetően. Az órát közel negyven évig hordta ékszerként. Összesen kétszer kellett benne elemet cserélnie. Aztán ahogy az ő ideje is lejárt Tatabányán negyven éves kora környékén, szimbolikusan, de a jó öreg SEIKO-nak is annyi volt a kihordási ideje...

A tatai edzőtáborban vehette át az órát, játékostársának, Szántó Gábornak mutatja éppen a friss szerzeményt

1978-ban az olaszok elleni csoportmeccsen az alsó sorban Fazekas László és Zombori Sándor között

'82-ben Mészöly Kálmán szövetségi kapitány csak a tartalékok között számolt vele, mérkőzésen nem lépett pályára.

Az 1982-es VB-keretben a középső sor balszélén

Nagy munkabírású, gyors, jó mozgáskészségű labdarúgó volt. Igazi irányító típus. Nagyszerűen szervezte a játékot, ügyesen váltott ritmust. Otthon volt a rövidpasszos összjátékban de a hosszú indításoknál sem jött zavarba. Kiváló lövőkészséggel rendelkezett. A pontrúgások mestere volt.

A tatabányai utánpótlás edzősködése után volt a felnőtt csapat edzője is, igaz, csak a másodosztályban.

1993-ban a Tatabánya kispadján

Mellette a civil, üzleti életben is hasonló mód sikeresen helytállt, mint labdarúgó pályafutása alatt. Egy jól menő csapágyboltot üzemeltetett.

2013 óta a Tatabányai Alapítvány SK-nál a klub elnöke.

A Magyar Sport kategóriában a 2024. évi Komárom-Esztergom Vármegyei Príma Díjat kapta meg.

A mai napig Tatabányán él, tartja a kapcsolatot a régi játékostársakkal és különböző ünnepségeken, rendezvényeken megjelenik ő is. Az örök barát Szabó Györggyel pedig különböző öregfiúk kispályás bajnokságokon szerepelnek, együtt járnak a harmadosztályú Bányász bajnoki meccseire. A Grosics Gyula stadionban egymás mellett, névre szóló ülőhelyeik vannak.

A közel fél évszázados jóbarát, Szabó György 80. születésnapi köszöntőjén az ünnepelttel 2022-ben