Válogatott okosságok

Kézilabdában nehéz csapatot építeni. És még nehezebb, ha valaki rendezőként vesz részt egy világeseményen. A magyar válogatottnak ez előtt az EB előtt az utolsó tétmérkőzése a tavalyi VB elvesztett negyeddöntője volt Brazília ellen. Azóta, egy éven át csak felkészülési mérkőzéseket játszottunk, és azokat is szinte kizárólag nálunk sokkal gyengébb ellenfelekkel szemben. Ez egyben azt is jelenti, hogy akik újoncként kerülnek a válogatottba, azoknak az első tétmeccsük az EB nyitómeccse, ha pedig valaki menet közben, csereként kerül be, akkor az EB közepén mutatkozhat be tétmérkőzésen a válogatottban. Mint ma Tóth Gabriella.

Fotó: Uros Hocevar, EHF

Tóth (ahogy az sejthető is volt) Klivinyi Kinga helyére került a keretbe. 1996-ban született, 18 éves. Szükség is volt a további fiatalításra, mert másutt viszont öregedtünk egy kicsit: Planéta Szimonetta tegnap betöltötte a 21-et, neki ezúton is boldog születésnapot kívánunk. Ezzel már 6-ra nőtt az újoncok száma a válogatottban, a 16 játékosból 6-nak ez az első világversenye. Ez egyben azt is jelenti, hogy összeszokottságról alig beszélhetünk, a sok góllal nyert edzőmeccsek pedig igazán nem segítették a kapitány munkáját. Ez meg is látszik a támadójátékunkon, kevés a begyakorolt taktikai elem, az ismert, és jol kivitelezett figura. Eléggé eseti jelleggel épülnek fel a támadásaink, keveset játszuk meg a szélt. Ez első ránézésre rossz egyéni teljesítmények egész sorát (ma főként Szamoránsky Piroskát és Bulath Anitát kell megemlítenünk ebben a kategóriában, és még Tomori Zsuzsát, de őrá még visszatérünk) jelenti, de igazából a csapatszintű teljesítmény az, ami nagyon gyenge.

Ma is mindössze 20 gólt szereztünk, igaz, a román csapat végig jól védekezett, és Paula Ungureanu is jó teljesítményt mutatott be a kapuban. De a teljesen előkészítetlenül elengedett (és valahol a büfében kikötő) lövésekre, a teljesen gyámoltalan, a kapu közepébe küldött lövésekre ez sem magyarázat, ezekkel a hibázó játékosoknak (Bulath 1/5, Planéta 0/3, Tomori 3/9) kell elszámolniuk. Ahogy az sem a román védelmet dicséri, hogy az egész meccsen nagyjából ötször ment le használható labda a szélre. A románok ugyan érezhető fizikális fölényben voltak velünk szemben, de annyira azért nem, hogy egyszerre lezárták volna az összes lövési és passzfolyosót. Hibáztathatjuk, persze, és részben hibáztatjuk is Németh András szövetségi kapitányt is, amiért nem sikerült igazán jó támadójátékot kitalálnia és begyakoroltatnia a csapattal, a hibák egy része egyszerűen abból fakad, hogy nincs megfelelő, összehangolt labda nélküli mozgás, nincs az, hogy mind a hat játékos egyszerre tudná, hogy neki most mit kell csinálnia. És itt köszön vissza az, amit a bevezetőben írtam: nagyon kevés lehetőség volt élesben gyakorolni bármit is. De ettől még Tomori Zsuzsa akár fel is mutathatna valami értékelhetőt. Legutóbb még azt írhattuk róla, hogy sokat dolgozott, de rossz hatékonysággal, ma viszont szinte csak a hibáit számolhattuk, a pozitív oldalon alig állt bármi is. Pedig a tehetsége alapján neki most itt vezérnek kellene lennie - nem nagy merészség kijelenteni, hogy nem lett az. Sajnos a Ferencváros problémái a válogatottnál is visszaköszönnek, és akkor baj van, ahogy ezt az EB-n kétnaponta láthatjuk is.

Tudtuk, hogy Németh elsősorban a védekezésre, és az abból való gyors indulásra helyezte a hangsúlyt, és ez nagyrészt látszik is. Na, nem a gyors indulás, azzal nem dicsekedhetünk, de a védekezésünk az eddigi mérkőzéseken is nagyon jó volt, ma pedig még egy lapáttal rá tudtunk erre pakolni. A 19 kapott gól önmagáért beszél, még akkor is, ha tudjuk, hogy Románia nem tartozik a világ közvetlen élvonalába. A közismerten jól védekező skandináv csapatok sem úszták meg húsz alatt, mi igen. A szintén EB-újonc, húsz éves Mészáros Rea nem csak keményen dolgozott, de sikeresen is, nagy része volt a győzelemben. Dicséret illeti Kiss Évát is, aki jól használta ki a kiváló védekezésből fakadó lehetőségeket, és nagyjából mindent megfogott, amit meg lehetett.

A védekezésnek a második félidő közepén volt egy hullámvölgye, akkor Neagu tíz perc alatt lőtt 5 gólt és adott 1 gólpasszt, amin majdnem el is ment a mérkőzés. De a végjátékra Németh húzott egy váratlant. Erre rá is volt kényszerülve, mivel a második félidőben a belső emberek közül senki nem mutatott semmi értékelhetőt.

Gyakran előkerülő kifejezés a money time, bár Magyarországon ritkábban használják. Azt jelenti, amikor a végjátékban bejönnek a sok pénzért vásárolt és sok pénnzel megfizetett sztárok, és eldöntik a mérkőzést. Persze egy válogatottnál ezt a kifejezést eleve csak átvitt értelemben használhatnánk, de ráadásul most még az is történt, hogy a money ott üldögélt a kispadon, és Németh András senki nem mert közülük beküldeni. Beküldte a mindössze tizennyolc esztendős Tóth Gabriellát. Tóth gyors egymásutánban lőtt két gólt, majd egy hihetetlen lerohanással (itt a gyors játék, amit eddig hiányoltunk, és amin az EHF TV tudósítója alig győzött álmélkodni) kiharcolt egy hétméterest, amit Kovacsics Anikó be is lőtt. Ez kellett. Ezzel a három góllal megfordítottuk a meccset. És ez elég is volt, mivel a védelem ismét stabilizálódott, és az utolsó tíz percben csak egyetlen gólt kaptunk. Megjegyezném, hogy Tóth végigvédekezte az utolsó tíz percet bal kettesben, gyakorlatilag hibátlanul.

20 lőtt góllal ritkán lehet meccset nyerni, a magyar válogatottnak ezúttal sikerült. Merthogy 19 kapott góllal viszont ritkán veszítesz.

A magyar válogatott legközelebb hétfőn este, szintén 20:30 órai kezdettel lép pályára, a soros ellenfél Dánia, a mérkőzést, szokás szerint, az m1 közvetíti.