Hosszú idő után folytatódik megyei kitérőnk és még hosszabb idő után térünk vissza Hévízgyörkre egy rövid, képes összefoglaló erejéig. Sajnos kevés jó hírrel szolgálhatunk a helyi csapat háza tájáról, mivel most megye I. helyett megyei IV. osztályú találkozót tekintettünk meg ugyanott. Másfelől pedig van egy örvendetes és előremutató dolog, már ami a györki öltöző-klubház-kocsma épületét illeti - nem kell külföldre menni jó példákért. 

Szóval míg máshol épülnek a stadionok és bizonyos csapatok rakétasebességgel törnek előre, magasabb osztályokba, addig a hátországban minden megy a maga útján úgy, ahogy 50-60 éve. Teljesen felesleges utánpótlás-mérkőzések, alacsony színvonal, kevés néző és hát a játékvezetés terén se várjunk csodát a hetedosztályban.

Progresszió!

Kivételesen kezdjünk a jó hírrel!

Az első cikkben így nézett ki a "klubház" - 2013-at írtunk ekkor. 

Most azonban így néz ki:

Látják azt a sok napelemet? Sajnos műszaki adatokat nem sikerült szereznem, de az amúgy pezsgő, élő település szinte valamennyi középületén szép számmal sorakoznak a napkollektorok. Az sem baj, hogy sikerült az épületet körbeszigetelni és kicserélni a nyílászárókat. Ez egy teljesen értelmes sporttal kapcsolatos beruházás.

Kár, hogy a két kép elkészülte között a Hévízgyörk SC két osztályt zuhant, majd a csapatot régóta (kvázi évtizedek óta) támogató patrónus kilépése után a megyei III. osztályban való indulást sem tudták vállalni. 

Györkön 2012-ig még volt egy második számú csapat is a megyei III. osztályban. Az első számú egylet történelme legjobb szereplését 2013-ban érte el a megyei I. osztályban, egy ötödik helyet elcsípve.

2018 nyarán Hévízgyörki Petőfi DSK néven alakultak újjá a frissen alakult megyei IV. osztályban. Érdekesség, hogy a korábbi cikkünkben még NB III-as, és az átszervezés után pont a Hévízgyörkkel egy osztályba sorolt, 2008-ban az MK-ban a Honvédot hosszabbításig izzasztó Turai VSK is pont most kezdte újra a felnőtt csapat szerepeltetését Turai TC néven. 

Sic transit gloria mundi...

A sporttelep messzebbről. Elől egy edzőpálya, hátul a "centerpálya"

Eltűnt utánpótlás

Szombaton teljesen véletlenül volt szerencsétlenségem látni a Hévízgyörk U-19-es csapatának összecsapását a Tóalmás csapatával. Fájdalom, hogy a györkiek mindössze hét játékost tudtak kiállítani. A 0-10-es félidő után 0-18-on állt meg a számláló. 

"A haverjaik szívatják egymást..." - csóválta a fejét a szünetben künn dohányozgató játékvezető. Neki is nagy kihívás lehetett a találkozó levezetése, a srácoknak meg pláne végigfocizni. De ezúton is gratulálunk a 9 gólos tóalmási Surányi Dánielnek!

Megjegyzendő, hogy a második félidőben egy hazai játékos sérülés miatt lent maradt a földön és kétséges volt, hogy folytatni tudja a játékot. Ha nem áll fel, vége a meccsnek, mert hét alá csökken a hazai csapat játékosainak száma. Végül felállt, és ennek örömére kaptak még négy gólt. Szóval van, ami nem változik - lásd régi írásunkat erről, úgy tűnik időtálló poszt lesz.  Györkön az U-15-ös csapatot gondolom ki nem állások miatt már kizárták, tehát a 3000 körüli lakosra kivetítve hét darab fiatal jelenti a teljes utánpótlást. 

Egyébként van öregfiúk csapat, ők a középmezőnyben állnak jelenleg.

A sokadik tóalmási gól a hévízgyörki kapuban

Főmeccs, migránsok, szadai Buffon

- Apa, de holnap ugye nem csak mi fogunk szurkolni? - kérdezte csalódottan lányom a szombati mészárlás után. És valóban, senki nem volt kíváncsi a fiatalok összecsapására, ami legalábbis nekem furcsa. Vasárnap  a szeles, csöpörgős idő ellenére összegyűlt 36 néző a Hévízgyörk - Gödöllő II-Szada összecsapásra. Plusz két öregúr, akik nem voltak hajlandóak elmozdulni a büfé előteréből.

A tabellán a csapatok kb egymás mellett álltak (12, ill. 15 pont), így érdekes meccsre volt kilátás.

Magáról a meccsről nem feltétlenül szeretnék sokat írni. Címszavakban: küzdelmes, feszült hangulatú mérkőzés, megérdemelt, bár némileg szerencsés vendég sikerrel.

A hazaiak mindenesetre megadták a módját, mert kivonult a helyi polgárőrség is, ők kísérték ki kezdéshez a játékvezető sporttársakat is.

Elkülönítve

Bevonulás. Elől a sporik, mögöttük a polgárőrök

Az alacsony nézőszám ellenére is kinyitott a büfé. Két kedves, fiatal lány adja a sört, bort, üdítőt - rágcsa sajnos nincs. A nézőszámból adódóan lányok nem robbantanak bankot, de legalább nincs sor. A sör 350 forint, az ice tea ugyanennyi. Kérésre kapunk poharat is, igény szerint üveget, vagy műanyagot.

A mellékhelyiség abszolút kulturált - és sorok sem alakultak ki, ugye.

A pályát egész nyáron nyírták, locsolták, tehát a gyep gondozott, de a föld így is kemény és hát nem teljesen mentes a szintkülönbségektől - de ezen a szinten több mint jó. A több hónapos csapadékhiány miatt így is méterekre felpattan a labda.

A hazaiak amúgy ha szombaton a pályát nem is, vasárnapra még a cserepadot is megtöltötték.

A találkozó elcsordogált volna a saját medrében, ha a vendégek húszas számú játékosa és kapusa néha nem érez késztetést a szereplésre és nem kezdeményez kommunikációt az erre kapható hazai publikummal.

A cerberus szájalására majdnem rá is fázott a második félidő elején két góllal elhúzó vendégegyüttes, mert a spori kétszer is közvetett szabadrúgással büntette a tizenhatoson belülről a szadaiakat. A másodikat gólra is váltották a fehér mezes hévízgyörkiek, amin a nem túl nagydarab portás annyira felhúzta magát, hogy sikerült lökdösődést provokálnia - ezt viszont megúszta lap nélkül.

A szépítő gól után - a kapufánál látható, ahogy pár morcos hazai szurkolót tart távol a polgárőr

Azon nyomban el is nevezte a nézősereg szadai Buffonnak és nagy gyönyörűségükre az utolsó percben a hálóőr meg is sérült egy ütközésnél.

Feszültségkeltésnél meg kell említenünk egy első félideji eseményt is, ami legalább színt vitt a nem túl változatos játék miatt kissé fásult szurkolók életébe. Egy hazai drukker némi meglepetést okozva lemigránsozott egy sarokrúgáshoz bandukoló vendégjátékost, amit ő zokon is vett és végül távozott a szögletzászlótól.

"Mér' ítélsz szögletet, spori? A migránsoknak soha nincs igazuk, Viktor is megmondta!" - ütötte tovább a vasat a györki patrióta.

 "Nabazmeg', ez még hiányzott mára..." - kommentálta az esetet valaki mellettem.

Végül az apró termetű játékvezető gondolt egyet és befújt egy harmadik közvetett szabadrúgást a büntetőterületen belülről - senki sem értette, hogy miért, de legalább láttam ilyet is.

Ebből már nem született gól

Mint fentebb sejtettem, azt nem lehetett mondani, hogy ne lett volna küzdelem. A szünetben a büfében lehetett hallani, hogy majd szétvetette az indulat a hazai öltözőt - akkor még egy felettébb szerencsés góllal vezettek csak a vizitálók.

Összességében mit mondhatnék? A házigazdák jó rendezők voltak, ezért jár nekik az elismerés. Viszont rossz volt látni, hova jutott egy jobb sorsra érdemes klub. Azt az osztályt meg nem tudom teljesen komolyan venni, ahol egy 11-1-es vereséget (Mogyoród ellen) feledtethet egy idegenbeli 9-5-ös siker (Tóalmás II ellen, mivel két Tóalmás van a csoportban).

Ez nem jelenti azt, hogy ne tisztelnénk az ott futballozókat  (lásd ezt az írásunkat), de hát nemrégiben volt ez magasabb szint is... A hét meccsen elszenvedett három vereség és a szétszéledt utánpótlás azt sejteti, hogy egy darabig nem lesz előrelépés. Mert ahol egyszer megtörik a korábbi rutin, ott nehezen lehet újraéleszteni a helyi labdarúgást. Hévízgyörkön legalább sikerült - ha már máshol nem. 

És intő jel, hogy Pest-megyében lassú, de folyamatos a csapatok létszámának csökkenése. A borsodi helyzetről rendre beszámol az egészen kiváló Futballkutató blog.