Mint arról már korábban beszámoltunk, a Larvik HK elleni kettős győzelemmel a Győri Audi ETO KC csapata nyerte meg a 2012/13-as idényben a női kézilabda Bajnokok Ligáját.

Ezúttal azt szeretnénk bemutatni, hogyan jutott el az ETO odáig, hogy a világ legjobb csapatává váljék, és ennek megfelelő sikert érhessen el.

Mivel női kézilabdát viszonylag kevés pénzből lehet csinálni, találunk időnként klubokat, akik a semmiből felemelkednek, pár éven át uralkodnak, aztán visszazuhannak oda, ahonnét jöttek. A dán Slagelse csapata például a másodosztályból indulva néhány év alatt BL-t nyert, hogy aztán a trófea harmadik elhódítása (2004, '05, '07) után ismét eltűnjék a semmibe - az idén végleg csődbe is mentek. Győrben nem ilyen utat jártak be. Az 1980-as évek végén az ETO női csapata nem ért el számottevő eredményeket, rendszerint a magyar bajnokság tabellájának a második felében lehetett megtalálni a csapat nevét.

Vanyus Attila (Fotó: Blikk)

Ekkor lépett a színre Vanyus Attila, és lett a csapat vezetője. Vanyus több, mint húsz éven át vezette az ETO-t, jelenleg is a kézilabdacsapat tiszteletbéli elnöke. Vanyus nem tudott csodát tenni, de amije volt, abból igyekezett mindig a legtöbbet kihozni. Nem rövid távon gondolkodott: rögtön az elején igyekezett az utánpótlás-nevelést felépíteni - holott az olyasmi, mint ha az ember fát ültet, bizony éveket kell várni, mire valami haszna lesz. Győrben először csak a biztos bennmaradás volt a cél, aztán egyre jobb helyezések felé nézelődtek. És ahogy egyre jobb lett a csapat, egyre szívesebben jöttek ismertebb játékosok is.

Négy éve építgette Vanyus a csapatot, amikor először labdát fogott a kezébe egy Görbicz Anita nevű kisleány, tíz éves korában.

Az 1990-es évek második felében már olyan szintű saját utánpótlás-bázisa volt Győrnek, hogy az NBI-ben szép eredményeket tudtak elérni egy javarészt saját nevelésű játékosokból álló csapattal. Sőt, ekkor már sikerült kilépni a nemzetközi porondra is, előbb a City-kupában (ez a "futottak még" kategóriás csapatok versenye volt), majd a labdarúgó UEFA-kupa kézilabdás megfelelőjének számító EHF-kupában. Itt már akkortájt is sok volt az amatőr csapat, így viszonylag könnyen lehetett eredményes egy jó játékosokból álló csapat: 1999-ben eljutottak az EHF-kupa döntőjébe.

A fináléban a Viborg volt az ellenfelük. A dán sztárklubbal szemben már a tisztes helytállás is szép eredménynek minősült - többre az ETO ekkor nem volt, nem is lehetett képes. Három év múlva ismét elérték a döntőt, de ekkor is egy dán sztárcsapat, az Ikast jutott, és ismét nem volt semmi esélyük. Két elvesztett döntő, de egyértelmű, hogy mindkettőnél nagy siker volt már odáig eljutni is, az ETO akkor ezekkel az ellenfelekkel nem tartozott még azonos kategóriába, óriási csoda lett volna, ha nyerni tudnak. És hasonló volt a helyzet 2004-ben is, amikor ismét a Viborg volt az ellenfél, a dánok pedig a visszavágón rettenetesen megverték Görbiczéket.

Görbicz Anita 2003 körül az ETO mezében (Forrás: gorbeforever.hu)

Merthogy ekkor már ő is ott volt. Az irányító 17 esztendősen vált a felnőtt keret stabil tagjává, de a nagyközönség igazán csak három évvel később, a 2003. decemberében Horvátországban rendezett világbajnokságon figyelt fel rá. Ott Görbicz végig fantasztikusan játszott, komoly szerepe volt abban, hogy a válogatott a döntőig jutott - nagy kár, hogy sokan csak a döntő utolsó 5 másodpercére emlékeznek.

Az első bajnoki cím

És ebben a szezonban az ETO-ban is meghatározó játékos volt már, vitathatatlanul kezdő a saját posztján, a csapat húzóembere - húsz esztendősen (Görbicz 1983-ban született).

Az azóta eltelt tíz esztendőben többször is kicserélődött körülötte a csapat, de ő végig ott maradt, és, mire mostani szerződése lejár, minden bizonnyal be is fejezi aktív pályafutását.

Vezetésével a Győr az akkor éppen nehéz éveket élő Ferencvárost megelőzve egy nagyon fiatal, jórészt saját nevelésű játékosokból álló csapattal megszerezte a magyar bajnokság ezüstérmét, és ezzel a BL selejtezőjében vehettek részt. Ott az ukrán Motor Zaporizsja ellen egy, az utolsó másodpercekben kapott góllal elbuktak, hogy így ismét az EHF-kupába kerülve aztán negyedszer is eljussanak a döntőig. És ezúttal (2005. tavaszát írjuk) már ők voltak az esélyesek, az ellenfél ugyanis a székesfehérvári Cornexi-Alcoa, akiktől már az is csoda, hogy eljutottak idáig (az elődöntőben a Cornexi a Fradit verte ki, általános megdöbbenést váltva ki ezzel).

Az első meccset Győrben annak rendje és módja szerint megnyugtató különbséggel, 6 góllal meg is nyerték. és a visszavágón eljött a rémálom. A Cornexi bevitte a kupadöntőt a jégcsarnokba, négyezer ember drukkolt a hazaiaknak, akik ettől megtáltosodtak, és jelentős hátrányukat már az első félidő közepére ledolgozták. Az ETO itt el is vesztette a fonalat, és meg se találta többet, a Cornexi teljesen simán verte meg őket, és szerezte meg az EHF-kupát (hogy aztán soha többet a közelébe se kerüljenek hasonló diadalnak).

Ez volt az ETO mindmáig utolsó meccse az EHF-kupában. 2005-ben ugyanis emitt nem sikerült elérniük a vágyott célt, de egy másik fronton megjött az áttörés: a Győr megnyerte a magyar bajnokságot. Történelme során ugyan nem először, de azt ezt megelőző utolsó bajnoki címük óta közel ötven év telt el, így nem csak a játékosok, de a csapatvezetők, sőt, a drukkerek nagy része számára is ez volt az első győri bajnoki cím, amit láthattak. Ebben már két külföldi játékos is a csapat segítségére volt.

Az új igazolások

A 2006-os bajnok (Forrás: gorbeforever.hu)

Aurelia Brădeanu és Simona Gogârlă 2004-ben nem számítottak világklasszisnak, de személyükben két, nemzetközileg is jegyzett külföldi játékos érkezett az ETO-hoz. A két román lány érkezése új folyamatot indított el: ettől kezdve Vanyus Attila igyekezett a csapatot, az anyagi lehetőségeknek megfelelően, az elérhető legjobb játékosokkal megerősíteni, akár külföldről is. A Bajnokok Ligájára készültek, ott pedig már a huszonegykét éves fiatalokkal nagy sikereket nem lehet elérni. A legjobb magyarokat pedig a Dunaferr ekkortájt kíméletlenül összeszedte.

A külföldiek érkezése azonban be is zárta a kaput az utánpótlásból kikerülő fiatalok előtt. A más klubokba való beilleszkedésük pedig egyre döcögősebben sikerült. Az ekkortájt kijövő, 1986-os korosztály még rendben volt (többek között például Szamoránsky Piroska, Temes Bernadett), a későbbiek már nehezen találtak utat a juniorból való kikerülés után maguknak. Hét évnek kellett eltelnie, mire Győrben megtalálták erre a problémára a megoldást - hogy sikeres lesz-e, arról majd egy-két év múlva tudunk nyilatkozni.

Bajnokként pedig irány a Bajnokok Ligája, selejtezők nélkül. A csoportkör azonban ekkor még leküzdhetetlen akadályt képezett. Csoportharmadikként a KEK-be kerültek, ott pedig egyenesen a döntőig meneteltek. Ebben az évben a Fradi már nem futott össze a Cornexivel, így ők is elérték a döntőt az EHF-kupában. Két kupadöntős csapatunk volt tehát, és ez a két klub vívta a magyar bajnoki döntőt is - a nemzetközi döntők két meccse közt, szerdán, Győrben. Németh András többet tartalékolt, az ő csapata állt rosszabb helyzetben a nemzetközi kupában: a Népligetben csak 1 gólnyi előnyt szedtek össze a horvát Podravka ellen, míg az ETO a félelmetes hírű Morača sportcsarnokban is döntetlent tudott elérni a Budućnost ellen, így ők bizakodással várhatták a győri visszavágót. A döntőt a cseresorral játszó Fradi ellen megnyerte az ETO, így meglett a második bajnoki cím is. A KEK-döntő visszavágója azonban nem sikerült, hazai pályán 6 góllal kapott ki a győri alakulat, így Podgoricába került a kupa (a Fradi nyert Kaproncán is, és megnyerte az EHF-kupát). Ez volt az ETO ötödik nemzetközi döntője, és egyszer sem sikerült. Viszont a KEK-ben sem láttuk őket többet.

Maga Görbicz, mintha el lenne átkozva. Az ETO-val, a válogatottal, mindig ott volt a siker kapujában, és mindig elbukott. Egy újságíró már, a népszerű üdítőital-márkától lopott kifejezéssel "ezüstlány"-nak titulálta. Igaz, ekkor már kétszeres magyar bajnok és kupagyőztes, de az igazi nagy sikerre még várni kell. Akkor senki se gondolt rá, hogy milyen sokat még.

Az ezt követő évekről, a BL-szereplésről, majd a második részben olvashattok.