Válogatott okosságok

Úgy alakult, hogy a török-magyar mérkőzést egy török nyelvű közvetítésben tekinthettem meg. A török riporter egyébként a magyar játékosok többségének nevét egész helyesen ejtette ki, csak a szóvégi "r" hang haladta meg a képességeit, így került a magyar válogatottba egy Kadas nevű balhátvéd (tartok tőle, a magyar kommentátor minimum ugyenilyen súlyú hibákat vétett a hazai játékosok kapcsán). De legalább megtanultam, hogy a török futballban elmaradt a nyelvújítás, náluk ma is van taccs, ofszájd meg korner.

Igazából a mérkőzés jó közelítéssel azt hozta, amit az előzmények, és főként a pénteki magyar-román után várhattunk tőle. Mészáros Norbert kizárólag a török játékosok ügyetlenkedésének (meg esetleg egy picit talán Király Gábornak) köszönhette, hogy csak egy gólt kaptunk róla - lehetett volna három is, nem rajta múlott. Szalai Ádám a pályán továbbra is képtelen felnőni a saját nyilatkozata által meghatározott szinthez.

Böde megtette, amit megkövetelt a haza (www.nso.hu) 

Az esti VB-selejtező árnyékában Telkiben ma megkezdődött az U17-es EB-elitkör. Pisont István szövetségi edző a mérkőzést megelőző nyilatkozatában a finn csapatban vélte a legkönnyebb ellenfelet felfedezni. Ehhez képest öt perccel a rendes játékidő vége előtt (ebben a korosztályban még 2x40 perces mérkőzéseket rendeznek) már egy nagyot legyintettem az EB-döntőre, és egy letargikus-vitriolos cikk írásába kezdtem. De elég volt, hogy egy kicsit ne figyeljek oda, és máris megfordítottuk a találkozót. A 77. percben egyenlítettünk, majd a négy perces hosszabbítás utolsó másodperceiben ezúttal most tőlünk érkezett a győztes találat. Ezzel továbbra is reális esélyünk maradt a fináléra, ehhez csütörtökön a fehérorosz, vasárnap pedig a svéd válogatottat kellene legyőzni, de talán még egy döntetlen is beleférhet. A Sport TV-ben majd mindkét találkozó megtekinthető lesz 14 óra 30 perces kezdettel. Valószínűleg a vasárnapi mérkőzés dönt majd a továbbjutásról, mivel a májusi szlovákiai nyolcas döntőre csak a csoportgyőztes juthat ki. Két sonkaevés között mindenképpen érdemes lesz bekapcsolni a tévét!

A focipályán kívül is megküzdenek: Kinek adnak igazat?  

Amint beszámoltunk róla, az USA fondorlatos módon az időjárást is segítségül hívta a Costa Rica elleni meccsen. A hóesés a pályát egyértelműen játékra alkalmatlanná tette, a vonalak nem látszottak és a játékosok testi épsége is veszélybe került. A meccset a bíró félbeszakította, majd a folytatás mellett döntöttek. Costa Rica az 1:0-ra elvesztett meccs után most a FIFÁ-hoz fordult, az újrajátszást követelve. 

A bíró ezt nem látta?

A párhuzamos múlt:

Sorsdöntő mérkőzés vár a magyar labdarúgó-válogatottra. Valószínűleg ez az oka, hogy kicsit többen figyelnek most a gyepen történtekre. A tét sem kicsi: a világbajnokságra való kijutás. A szövetségi kapitány szerint van esélyünk kijutni a vébére. Ehhez összesen hét pontot kell szerezni a válogatottnak. 3–3 a grúzok és a románok ellen, majd egy reális döntetlen az olaszokkal szemben, és meg is van a második hely a csoportban:

A Magyar Jégkorong Szövetség hivatalos honlapja, az icehockey.hu kevesebb mint két soros közleményben tudatta, hogy jelenleg nem zárkózik el a szexuális zaklatással vádolt válogatott kapus szerepeltetésétől a Papp László Arénában április közepén megrendezésre kerülő divizió I/A világbajnokságon: "A Magyar Jégkorong Szövetség elnöksége hozzájárult Hetényi Zoltán felkészülésben való részvételéhez. Az médiában megjelent hírekkel kapcsolatban az eljárások lezárásáig érdemi álláspont nem alakítható ki."

Lekéstem a határidőt, bár tudja a hóhér, hogy én szerkesztő vagyok-e egyáltalán. Végülis mindegy, ha jól számolom ez volt az első tétmeccs a blog életre hívása óta, ráadásul klasszul is sikerült, úgyhogy most mindenki újra kiírja magából a sok éves (évtizedes) bánatát. Én persze elvileg nem tehetem ezt, mert pozitív hangvételű írást kell összedobnom. A végére kiderül, sikerül-e.

Elôre le kell szögeznem, mérhetetlenül csalódott voltam péntek este. Nem véletlenül nem ragadtam klaviatúrát eddig, valószínûleg nagyon egyszerû tômondatokat írtam volna a lehiggadásomig. No meg ki is kellett józanodnom, és újra megnéznem a meccset ahhoz hogy bármi értelmesnek tûnô dolgot leírjak a magyar-románról.

 Elolvastam már sok írást, és ôszintén szólva csak kapkodom a fejem. Hülye itt mindenki, Egerváritól Királyig, Hajnaltól Komanig, Szalaitól Mészárosig. Falábúak, tudatlanok, bénák. Legalábbis utólag. Pedig lejátszottuk a románokat, közük nem volt a meccshez, régen láttam ennyivel jobbnak a magyar csapatot a roman válogatottnál, talán életem elsô, helyszínen megnézett válogatott meccsén voltunk ennyivel jobbak.

A hét közepén, talán kissé megkésve elindítottunk egy kezdeményezést, melyben a helyi labdarúgásra szerettük volna ráirányítani a figyelmet a válogatott mérkőzések közötti szünet alatt. Bár az idő rövidsége és a roppant kellemetlen időjárás miatt nem tudtuk megváltani a világot, de így is sok visszajelzést kaptunk kluboktól és szurkolóktól. Ezért tényleg bízunk abban, hogy ősszel már tényleg egy országos mozgalom lesz a "Szurkolj a helyi csapatnak! - amatőrök hétvégéje" kezdeményezésből. Mivel kár lenne a hétvége eseményeit egyetlen posztba belesűríteni, ezért külön mazsolázunk a vidéki, illetve a budapesti/Budapest környéki bajnokságokból. Megjegyzendő, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében például nem rendeztek bajnokikat az extrém időjárási körülmények miatt,Baranyában szombaton pedig csak egy találkozót játszottak le a megyében.

www.haon.hu 

[Szerkesztőségünk minden tagja azt a házifeladatot kapta, hogy írja le véleményét a mérkőzésről. Aki a vasárnapi határidőig nem adja be a dolgozatát, annak  büntetésül pozitív hangvételű írást kell készítenie. A szerkesztő megjegyzése.]

Szalai be van oltva góllövés ellen? 

      A románok elleni x több szempontból is kegyetlenül fájdalmas, mint a szögbe lépés utáni tetanusz a seggbe. Tanult blogalapítónk már megénekelte, hogy Egervári Satya jobb lenne, ha egy klubcsapat játékoskeretével kirakósozna, vagy elmenne a sporttévébe Zombori Zombi helyett szakkomentálni, vagy beválasztatná magát az MLSZ egyik szakmai (haha) bizottságába, csak hagyja ott a válogatottat, mert vele nem tudunk továbblépni. Még a csoportból sem.

Tekintettel arra, hogy az Alkotmány Magyarország Alaptörvényének még a sokadik módosítása sem tartalmazza azt az unortodox kitételt, hogy a labdarúgó mérkőzések 90 percig tartanak, az utolsó pillanatok szerencsétlenkedésének köszönhetően valószínűleg ismét elveszítettük az esélyünket arra, hogy a jövő évi világbajnokságon Kassai Viktorékon kívül még további magyaroknak is szoríthassunk. Természetesen nem is mi lennénk, ha nem lenne birtokunkban az a forgatókönyv, amelynek segítségével még becsúszhatunk a pótselejtezőt érő második helyre, azonban az ehhez szükséges váratlan idegenbeli bravúrokra talán nem sokan mernénk feltenni a fizetésünket. Isztambul után mindenesetre kiderül, hogy lesz-e még értelmük a számolgatásoknak, és érdemes-e még egyáltalán várni a bukaresti pontszerzés (vagy inkább győzelem) képében érkező csodát.

Nem sikerült Sanyi bácsinak sem a csoda, nem tudta megverni a magyar válogatott a románokat. Pedig ha valamikor, akkor most meg lehetett volna. Értelmetlen cserék, súlyos egyéni hibák, így született meg a döntetlen, ami után ismét csak az marad mint mindig, hogy álmodozunk kit és hogyan verünk majd meg bravúrral idegenben. Senkit nem fogunk, így nem. Hiába írt blogunk rövid fennállása óta rengeteg magyar focit népszerűsítő cikket, MLSZ-népszerűsítő cikket egyet sem, így természetesen akkreditációt nem kaptunk, a helyszínről nem tudtunk beszámolni. Azonban értékelésünket elolvashatják.

Egy borzalmas Szalai fejes. Végigjátszotta a meccset. (fotó: index.hu)