1950. április 11-én született Mészáros Ferenc, a Bubu, a Vasas, a Rába ETO és a magyar labdarúgó-válogatott egykori kapusa.

Bubu tizenegyéves korában lett Soroksáron a VM Egyetértés igazolt labdarúgója.

Mindig a labdát kerestem, más játékom sohasem létezett, a grundról alig tudtak bevinni a lakásba. Szamosi Mihály a soroksári grundon látott és hívott az Egyetértésbe, 11 éves koromtól igazolt játékos vagyok. Örökké a kapus poszt csábított. Szerettem volna híres ember lenni, miután láttam, hogy a labdarúgásban a legjobbak erre a lehetőségeim, ennek éltem, úgy érzem nem hiába…

A gyermek Ferike, amikor még nem volt Bubu

A soroksáriak korosztályos csapatában

1968-ban került a Vasashoz. Eleinte tartalékbajnokikon védett, de egy éven belül a felnőtt kerethez került.

1969 tavaszán, az első NB I-es meccsén az MTK-s Szuromival csatázik...

...ősszel a kispesti Komora elől üti el a labdát

Érkezését követően igazolt a Vasashoz a Diósgyőri VTK válogatott kapusa, Tamás Gyula, így Bubunak igencsak fel kellett kötnie a kesztyűt. Az 1970/71-es szezonban például Tamás védett mind a 30 bajnokin, Mészárosnak egy percet sem adott Machos Ferenc, a piros-kékek akkori vezetőedzője.

1970 tavaszán a Vasas csapatképén az álló sorban balról a második Albert József pályaedző és Puskás Lajos között

Ha bajnoki találkozón nem is, a Felszabadulási Emlékversenyen ő védett. A csepeli Rottenbiller elől húz le egy labdát

Aztán Bubu szép lassan az ellenkezőjére fordított mindent, nagyon hamar ő lett a csapat első számú kapusa.

1972 tavaszán csapata egyik legjobbja volt, nem rajta múlt egy csúnya nagy vereség. Korsós a győriek negyedik gólját szerzi a Fáy utcában

Az 1972/73-as szezonban Tamás Gyula javára már csak 18-12 a lejátszott mérkőzések száma.

Feszült figyelem, összpontosítás

Egy 1972-es csapatképen Török Péter mellett

1972 őszén a tatabányai Nagy elé vetődik ki jó ütemben

1973 tavaszán, amikor az emlékezetes eset történt vele, úgy tűnt, hogy örökre bezárult előtte a Fáy utcai pálya kapuja. Enyhén szólva ittasan jelent meg az edzésen. Már úgy látszott, hogy Baróti Lajos végleg lemond róla, aztán váratlan fordulat történt. Az első csapat állandó tagja lett ősztől. Hétről hétre jól védett. Pedig azokban a nehéz hetekben ugyancsak kevés biztos pont volt a Vasasban.

Ilyen is előfordul: 1973 őszén a Fradi elleni találkozón Martos 35 méteres bombáját csak nézni tudja

1974 tavaszán Szombathelyen a védők gyűrűjében Király és Farkas elől öklözi a mezőnybe a labdát...

...ősszel pedig Győrben kap egy gólt Stolcz csukafejese után

1975 tavaszán a ragyogóan védő Mészáros biztos kézzel csípi el a labdát, ezúttal a győri Mile elől...

1975 nyarán - fogalmazzunk finoman, bohém életvitelének köszönhetően - klubja fél évre, év végéig ismét eltiltotta. Nem sokáig bírták nélküle...

Cruyff és Mészáros harcban a labdáért novemberben, a Barcelona-Vasas UEFA Kupa mérkőzésen

...ősz végén a Téli Kupán pedig egy káprázatos Tóth András szabadrúgás szenvedőalanya

1976 nyarán a Felszabadulási Kupa döntőjében az újpesti Sarlós András elől húzza le a labdát

Az 1976/77-es idényben, mikor a Vasas történelmének eddigi utolsó bajnoki címét szerezte, már Mészáros védett több meccsen. 32 találkozó volt Bubué, Tamásnak csak 3 lehetőség jutott (addigra felemelték az NB I létszámát 16-ról 18 csapatosra, így már 34 forduló volt 30 helyett, egyszer pedig volt egy kapuscsere).

Olyan nem létezik, hogy valakinek ne legyen vetélytársa. Ha a vetélkedés egészséges még serkentő is lehet. Én vállalom a versenyt Gyuszival, védjen a jobb. De tényleg a jobb...

Tizenegy szezont védtek párban a Vasasban, ez idő alatt, az összes bajnoki mérkőzések számát figyelembe véve, Mészáros több mint kétharmaddal több mérkőzésen védett, mint kollégája.

1976 őszén a zalaegerszegi Rácz fejel a kapujába

1977 tavaszán Törőcsikkel ütközött egy nagyot...

...ősszel Győrben légiparádézik

1978-ban a helyzet magaslatán

1979 tavaszán Csepel egy róla kipattant lövést ver szemmel...

...ősszel, mikor a Vasas 5:3-ra legyőzte a Fradit, Nyilasi előzi őt meg, de a fejese fölé szállt

1980-ban a Vasas csapatképén

1980 tavaszán Zalaegerszegen üt ki egy labdát...

...ősszel Dajka László elől húz le magabiztosan egy beadást

Tizenhárom szezont húzott le Angyalföldön, 252 bajnoki találkozón védett, dicsőséglistája impozáns. Egy-egy bajnoki cím, bajnoki-, és kupa ezüstérem, Közép-európai Kupa (KK) győzelem, két Magyar Kupa (MNK) győzelem és négy bajnoki bronzérem.

1970 tavaszán az Inter Bratislava elleni 4:1-es KK-döntőn győztes csapatban. Ez volt a Vasas ötödik kupagyőzelme a sorozatban

Első MNK győzelme 1973-ban, Gass István mellett...

...szintén 1973-ban, a bronzérmes csapatban...

...1977-ben a bajnokcsapatban...

...és második kupagyőzelme 1981-ben

1974-ben a Képes Sport Ön tizenegye versenyben a szurkolók szavazatai alapján az év kapusa lett.

1974 legjobb kapusa átveszi díját, az ólomkristály vázát

A közönség csapata: Mészáros - Török, Bálint, Horváth J, Tóth J. - Tóth A., Halmosi, Dunai III. - Fazekas, Kocsis L., Nagy L.

1974 legjobbjai között

Az évek múlásával mindjobban lehiggadt, az egyik legjobb kapusként tartották számon itthon.

Bárhol járt az országban, mindenhol vastaps fogadta

Régi hagyomány volt, hogy a Labdarúgás című szaklap szerkesztősége minden év végén szavazásra kérte fel a vezetőedzőket és a sajtót, döntsék el, kik voltak az esztendő legjobbjai.

1981 legjobbjai: Mészáros - Herédi, Bálint, Garaba, Tóth J. - Csapó, Nyilasi, Sallai - Fazekas, Törőcsik, Szentes. Nála csak Nyilasi kapott több szavazatot...

1982 legjobbjai: Mészáros - Martos, Bálint, Garaba, Szántó - Sallai, Nyilasi, Kiss L. - Szentes, Törőcsik, Kerekes Gy. 

1981-ben igazolt Portugáliába, a Sporting Lisszabonhoz. Az egyik legnagyobb hagyományú portugál csapattal tovább öregbítette mind a klub, mind saját maga hírnevét. Érdekesség, hogy első mérkőzését pont a Portugáliában turnézó magyar válogatott ellen játszotta 70 ezer (!!) néző előtt, a mérkőzés 1:1-re végződött, Bodonyi nem sokkal a vége előtt egyenlített. Egycsapásra a Sporting szurkolóinak kedvence lett. Élvezték mozgását, kifutásait, s azt, hogy néha ki is cselezte ellenfelét. A másnapi portugál napilapok játékosságát, bohém viselkedését egyenesen a nyugatnémet, volt világhírű kapuvédő, Sepp Maieréhoz hasonlították.

A Sporting 1983-as egyik csapatképén

Amikor a magyar válogatott 1981 októbere végén a norvégokat fogadta a továbbjutásért a VB-selejtezőn (4:1), akkor a Sporting a Benfica ellen készült. Ez a találkozó - kell-e mondani? - Lisszabonban a mérkőzések mérkőzése, olyan ez, mint itthon a Ferencváros-Újpest, Madridban a Real-Atletico, a Beatles városában a Liverpool-Everton, Milánóban az Internazionale-Milan derbi. A Sporting vezetői azt nem akarták, hogy Mészáros ne játsszon a magyar válogatottban, de ugyanígy azt sem, hogy ne szerepeljen az örök vetélytárs Benfica ellen. Viszont az egyik mérkőzést szombaton, a másikat vasárnap rendezték; visszaérhet-e időben Bubu? Hogy ne legyen fennakadás, a lisszaboni repülőtéren motoros rendőrök várták, s úgy vitték a stadionba, akár egy miniszterelnököt. Így aztán a kezdésre pontosan megjelent, és mindvégig érvényes egyéni rekordot állított fel: sosem lépett pályára 24 óra alatt 175 000 néző előtt. Merthogy a Népstadion hetvenötezres közönsége után odakinn ismét telit ház, százezer szurkoló fogadta: micsoda hétvége!

Két idényen keresztül minden mérkőzésen ő védett a zöld-fehér csapatban. Egy-egy portugál bajnoki cím, kupagyőzelem és bajnoki bronzérem került vitrinjébe, az 1982/83-as BEK (Bajnokcsapatok Európa Kupája, a BL elődje) sorozatban a negyeddöntőig jutottak.

Bajnoki meccsen egy sérülést követő ápolás után

Többek között azért is vált a Sporting Lisszabon sokezer szurkolója egyik kedvencévé, mert ismerték példás készülését is. Amikor úgy látta a hétfői szabadnapokon is lement edzésre, és az ifjúságiakkal rugdaltatott magának.

Érdemes végignézni, van benne minden

Következő idényét szintén Portugáliában, a Sporting Farense csapatában töltötte.

A Farense játékosaként köszönti csapatával a közönséget

1984 nyarán visszatért Magyarországra, ezúttal már a Rába ETO-hoz.

A győri bemutatkozása előtti pillanatokban. 5:1-re hengerelték le a Fradit

Úgy kerülhetett a Rába partjára, hogy előtte a Vasasban csak a junior csapat kapujának őrzését kívánták rábízni... A piros-kékek akkor igazolták le Gulyást, és a Vasas vezetői úgy vélték: jobb, mint a veteránnak nyilvánított Bubu.
„Nem véletlenül szerződtem Győrbe, hanem azért, mert 34 éves fejjel arra gondoltam: ha valahol, akikor itt van a legtöbb esélyem arra, hogy pályafutásom utolsó két évében még nagy sikereknek legyek a részese. És azt sem tagadom, hogy innen, a Rába ETO gólvonaláról akarok visszakerülni a válogatott kapujába, és feltett szándékom, hogy két év múlva, a mexikói világbajnokságon búcsúzzak a játéktól!”

Két szezont védett a csapat első számú kapusaként. 

1985 tavaszán egy ötöst kapott a Vasastól a Fáy utcában...

Összesen 45 bajnoki találkozóig jutott.

1986 tavaszán a Bp. Honvéd elleni rangadón a BKV Előre pályán

Ha kap még 3 meccset, meglett volna a 300. magyar bajnokija...

1985 őszén az UEFA kupában Prágában a Bohemians elleni mérkőzésen Marcik fejéről üti el a labdát

Az ETO-ban egy-egy bajnoki ezüst-, és bronzérmet szerzett.

Az ETO 1985/86-os csapatképén

1986-ban visszatért Portugáliába, ezúttal az akkor frissen kiesett Vitoria Setubal csapatához. A következő évben Bubu vezérletével gond nélkül jutottak vissza, majd stabilizálták helyüket az élvonal középmezőnyében.

1988-ban ez a Setubal játszott döntetlenre a Benficával

Három idényen át volt a csapat kapusa. 1989-ben, harminckilenc évesen fejezte be aktív pályafutását.

Utolsó idényében a Setubalban

Bubu (is) az a jelenség volt, akiért tömegek mentek meccsekre, nem lehetett rá nem odafigyelni. Már képessége, magabiztossága, minden mozdulata önmagában emlékezetes volt. De volt benne nem is kis csipetnyi showman is, a mozdulatai élményszámba mentek.

"Már az Egyetértés ifiben is előfordult, hogy kifejeltem a kapura tartó lövést. Ez a brahista szellem, azt hiszem, velem született."

Fenékkel levett labda (aki focizott, biztos ismeri a mozdulatot, mikor az ember a felpattanó labdára "ráül"), kidobás előtt test körül többször körbedobált labda, egykezes beadáslehúzások, csatárok elől fejjel megszelídített labdák, és ehhez hasonlók. Egy olyan mozdulat, ami örökre megmaradt bennem: egy lövést úgy védett, hogy elengedte a labdát a lábai közt, majd hátrafelé vetődve elkapta a gólvonal előtt. Legendás volt láncdohányzásáról is. Volt, hogy a kapuja mögötti fotósoktól kunyizott egy slukkot, de előfordult, hogy a jó öreg Karossa Laci bácsi - a sportfotósok doyenje volt - tárolta a meccseken Bubu cigijét. Volt olyan, amíg a Vasas támadott, elszívott egy cigit. Ezt Portugáliában is el akarta játszani, az akkor edzője azt mondta neki, szeretne vele beszélni valamiről, üljön le. Bubu kihúzta a széket és egy doboz Pall Mall volt rajta. Vette az adást..., egy darabig.

Az örök bohém

Tizenötszörös ifjúsági és tízszeres utánpótlás válogatott volt.

Az ifjúsági válogatottban 1968-ban...

...és az utánpótlás-válogatottban 1973-ban. A Vasas kispadjáról lett stabil csapattag

Tagja volt 1974-ben az utánpótlás Európa-bajnokságot megnyerő magyar labdarúgó-válogatottnak.

Az NDK elleni 4:0-ra megnyert döntő kezdő tizenegyében

1973 és 1988 között 29 alkalommal szerepelt a magyar labdarúgó-válogatottban. 

1973.szeptember 23-án Belgrádban Jugoszlávia ellen (1:1) mutatkozott be a címeres mezben. Még közel sem volt 50 bajnoki mérkőzése...

Első válogatottsága Belgrádban

A Népsport korabeli értékelése szerint újonc létére meglepően higgadtan, nagy nyugalommal és jól védett. Igaz, hogy nem volt túlságosan nehéz dolga, de minden mozdulatán látszott a magabiztosság.

Koppenhágában újra válogatott volt. Másodszor. Bár potyagólt is kapott, mégis ismét ő volt a magyar csapat legjobbja. A dán lapok is felsőfokokban dicsérték.

Így ment be lába között, a bal lábát érintve a dánok első egyenlítő gólja (1:1). A végeredmény 2:2 volt

Ezzel szinte berobbant a válogatottba, a következő évben a nyolc válogatott találkozóból hétszer állhatott a kapuban, nála többször csak Fazekas szerepelt, és Bálint követte őt hat találkozóval.

Negyedik válogatottságán áprilisban egy ötöst kapott az NSZK-tól, a legkevésbé rajta múlt, válogatottunk egyik legjobbja volt. Bálinttal (3) néznek össze tehetetlenül Gerd Müller gólja után

Ötödik válogatottságánál Krankl (9) fejesét figyeli a bécsi Práterben

Válogatottunk Szolnokon, a Svájc elleni barátságos mérkőzésen győzelemmel zárta az 1974. évi szereplését. Ez volt a kilencedik

A tizenegyediken 1975 áprilisában a bécsi 0:0-ás EB-selejtezőn szed fel egy lapos lövést...

...két héttel később Wales ellen Mahoney lövése után reklamál lest, Tóth József kétségbeesve néz ki hiába a partjelzőre. Ez volt a tizenkettedik szereplése

Több, mint két évet kellett várnia a következőre. Prágában volt tizenharmadszor válogatott 1977 novemberében. Egy veszélyes lövést hárít

1980 márciusában a Népstadionban a lengyelek ellen 2:1-re nyerő csapatban

Mészöly Kálmán így látta őt, amikor 1980 őszén még kereste csapatát a következő év tavaszán kezdődő VB-selejtezőkre: Nagy tettekre képes, kivételes adottságokkal rendelkező kapus, de sajnos nem elég megbízható, teljesítménye hullámzó a Vasasban is, a válogatottban is. Gondolom ez összefüggésben van azzal is, hogy gyomorbántalmakkal küzd és nagy dohányos, a cigaretta úgyszólván állandóan a szájában fityeg. Ezért úgy látszik, hogy nem igazi versenyzői alkat. Nagy hasznára lenne, ha nem nyúlna többé a cigarettás dobozhoz. Neki a szorgalmával nincs baj. Mindent szívesen, nagy akarattal elvégez és előnyére válik az is, hogy Tamás Gyula személyében egy olyan barátja van, aki egyben kitűnő edzője is. Az ő segítségével igazán jó formába kerülhet. Remélem, igy lesz.

Tele önbizalommal, a VB-selejtezőkre készülve

1980 őszén Bécsben Ausztria-Magyarország 3:1. Mészáros és Tóth szemrehányóan néz egymásra, miközben a második gólját szerző Keglevitset másfajta érzések uralják. Ez volt a tizennyolcadik

1981 telén a dél-amerikai túrán lévő magyar válogatottban, az Argentinos Juniors elleni mérkőzés előtt

Áprilisban a 2:2-es luzerni VB-selejtező előtt a Himnuszt hallgatva. Ez volt a huszadik

A huszonegyediken Bukarestben, emelkedett állapotban. Kapuja bevehetetlen volt

Októberben Svájc ellen Budapesten, a huszonkettediken

A huszonnegyediken a Wembley stadionban 0:1, de ez már csak az angoloknak volt érdekes…

1982 áprilisában a huszonötödiken Ausztria ellen a Népstadionban

Részt vett az 1978-as és az 1982-es labdarúgó VB-ken, összesen 4 találkozón védett.

Az argentínai keretben még Tatán...

...és a VB-n, az olaszok elleni csoportmeccsen Paolo Rossi lábáról szedi le a labdát

Az 1982-es VB-keretben...

...El Salvador ellen, ki tudja, hányadik gólnak örül - ez volt a huszonhatodik...

...Argentína ellen nem csak ő került földre...

Káprázatos megmozdulások

...Belgium ellen - huszonnyolcadszor - Varga Kacsa vezetőgóljának örül

Azon mindössze négy magyar kapus (Szabó Antal, Grosics Gyula és Ilku István társaságában) egyike, aki legalább két labdarúgó-világbajnokságon is kerettag volt.

A sikertelen argentínai VB-t követő nagy tisztogatásból kimaradt (igaz, nehéz is lett volna bármit is ráfogni...), ahhoz azonban, hogy ismét válogatott legyen, Mészöly Kálmán szövetségi kapitánysága is kellett.

Címeres mezben

1980 májusa és 1982 júniusa között 14-szer kezdődött vele a nemzeti tizenegy összeállítása, és ez alatt mindössze kétszer, egyszer egy tét nélküli barátságos meccsen a Népstadionban az osztrákok ellen, és már a VB-n az argentinoktól szenvedtünk vereséget. Nem mintha bármelyik is rajta múlt volna.

1984 őszén, a csepeli Kovács Attila eltiltása után Mezey György szövetségi kapitány eredetileg számolt volna vele, de Győrben túl sokáig kellett várnia, hogy Portugáliából megérkezzen a játékengedélye. Így Andrusch-sal, Disztl Péterrel, harmadik kapusnak meg Szendreivel vágtunk bele a VB-selejtezőkbe. A többi meg már történelem...

És hogy emberileg milyen volt? Csak egy példa: 1986-ban lemondott egy meghívást. A Magyarország-Kanada VB-mérkőzést kellett volna itthonról, a képernyő elől kommentálnia. - Nem tartok kiselőadást itthonról azokról, akik kint szenvednek, gyötrődnek és annyi a bajuk, hogy ki sem látszanak belőle - indokolta a lemondást. - Most mondjam azt, hogy jók? Ez nem lenne igaz. Mondjam azt, hogy rosszak? Amikor a barátaim, a játékostársaim...

Utolsó és utolsó előtti válogatottsága között alig pár héttel kevesebb, mint hat esztendő telt el.

Utolsó válogatottsága 1988 májusában, Dánia ellen a budapesti 2:2 előtt

Nála idősebb korában csak Király Gábor őrizte a nemzeti tizenegy hálóját.

Először a Sporting Lisboa, később a Farense, végül a Setubal csapatában olyan varázslatos mutatványokat produkált, amilyenekre a magyar profik közül eddig még senki sem volt képes. Körülbelül másfél óra kellett neki ahhoz, hogy egész Portugália a keblére ölelje, a jellegzetes „bubus” mozdulatok, jópofa nyilatkozatok, na és mindenekelőtt a káprázatos védések sora letérdeltette Mészáros Feri előtt Portugália népét. Volt bajnokcsapat tagja, őrzi felejthetetlen kupamérkőzések emlékét, küzdött kiesés ellen játszó együttesben, a közös mindegyikben az volt, hogy Bubuhoz valamennyi ragaszkodott. Talán azért, mert ő a szó szoros értelmében portugál lett már a kiérkezését követő napon. Nem játszotta meg a hozzáférhetetlen, megközelíthetetlen sztárt, nemcsak azt nézte, hogy mit lehet kapni azért, amit az ember Portugáliában futball címszó alatt csinál, hanem azt is, hogy mit kell adni mindezért. Egyik csapata sem akarta elengedni. Kiváltképp ‘nem legutolsó együttese, a Setubal, amelynek csillaga sohasem tündökölt ugyan olyan magasan, mint egy Benficáé, egy Sporting Lisszaboné, vagy egy Portóé, de amely élve a vidéki kiscsapatok jellegzetes életét, idő múltóp amolyan minióriássá vált. Hatalmas része volt ebben Mészárosnak, aki a Portugáliában oly divatos osztályozósdi minden létező formáját és válfaját megnyerve rendre kiérdemelte vagy az év játékosa címet, vagy „csak” a csapat legjobbjának kijáró ilyen vagy olyan kitüntetéseket.

És mégis hazajött...

A portugál lapok is búcsúztak tőle

Portugáliából hazatérve, játékosként egy Magyar idegenlégiós válogatott-Kölni Főiskola jótékonysági gálameccsel búcsúzott a közönségtől. Akkor is hű maradt önmagához: nem kapott gólt...

Úgy zengett mindenünnen a „Szervusz, Bubu!, Szervusz, Bubu!” kórus, hogy azt hitte, a régi Vasas-pályán van. Pedig a meccset az ősi ellenfél, a Fradi pályáján játszották

1989-ben, mikor hazatért Portugáliából, a Vasasnál lett kapusedző, az idény közben pedig vezetőedzővé avanzsált (Mészöly Kálmánból menet közben a klub edzőjéből szövetségi kapitány lett) és a következő szezon első feléig az is maradt.

Az első edzői beszéd az öltözőben

Őnála szerepelt először a felnőttek között Szilveszter Ferenc.

A Vasas edzőjeként

Tele tervekkel, a profi világban szerzett tapasztalatokkal és hatalmas tenni vágyássál fogott a munkába, aztán méltánytalanul hátbadöfték...

Ekkor törhetett el végleg valami benne...

A Vasas után visszatért Portugáliába, éveken át volt a Sporting kapusedzője.

Később a politikusi pályával is próbálkozott, 1990-ben Soroksáron polgármester jelölt volt, 1998-ban pedig országgyűlési képviselőként próbálkozott, sikertelenül. Mészáros Ferenc ezután teljesen szem elől veszett.

Buburól elég ijesztő pletykák kerültek felszínre látványosan megromlott egészségi állapotával kapcsolatban. Lehetett "ilyen" és lehetett "olyan" találgatásokat hallani. Az tény, hogy volt egy nagyon súlyos autóbalesete, ami még rátett mindenre egy lapáttal. Hosszú évekig semmit nem lehetett róla hallani. Utolsó „nyilvános szereplése” Várady Béla temetése volt, talán hosszú idő után mutatkozott először nyilvánosság előtt. Botra támaszkodva, elég nehézkesen mozgott. Mondták is a szurkolók és az egykori játékostársak: Bubu, bármi is a baj, kitartást!

72 éves korában, hosszantartó, súlyos betegség után, 2023. január 9-én hunyt el.